Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Tóth Krisztina: Ferences rendi prokurátorok és a magyar ferences rendtartományok az 1920-as évek fordulóján
megszállás alá kerültek. 1920-ban a trianoni békeszerződésben meghúzták a határokat, de azokat véglegesen csak később határozták meg. A háttérben az húzódott meg, hogy 1920. május 6-án, amikor Alexandre Millerand, a békekonferencia elnöke a szerződés végleges szövegét kézbesítette a magyar békedelegációnak, kísérőlevelében körvonalazta a szövetséges és társult hatalmak álláspontját, miszerint ha a határmegállapító bizottságok a szerződés döntését valahol igazságtalannak tartják, és közérdek, hogy változtassanak rajta, akkor erre meglesz a lehetőség.25 A szerb csapatokat csak 1921 augusztusában vonták ki a déli vármegyékből, a trianoni békeszerződés becikkelyezését és a kapcsolódó törvény 1921. július 31-ei kihirdetését követően, és Nyugat-Magyarországon is több település hovatartozása csak 1921–1922-ben dőlt el.26 A határmegállapító bizottságok munkája 1925-ig folyta tódott.27 A békeszerződés és az elvesztett háború hatásai a ferenceseket is érintették, akik a háború előtt három rendtartományban – a mariánusban, a kapisztránusban és a stefanitában – éltek Magyarországon: több rendház a magyar határon kívülre került. Az egész stefanita rendtartomány és a kapisztránus rendtartomány három rendháza (melyek Szatmárnémetiben, Kaplonyban és Máriaradnán voltak) Romániába került.28 A kapisztránus és mariánus rendtartományok jelentős számú felső-magyar országi rendháza Csehszlovákia területére esett,29 a délvidéki rendházak (Szabadka 25E levél eredetijét lásd Documents diplomatiques français sur l’histoire du bassin des Carpates 1918–1932. Vol. II. Août 1919 – Juin 1920 . Szerk. Ádám Magda, Litván György, Ormos Mária. Budapest, 1995, 520–523. A határok lehetséges megváltoztatásáról: uo. 521–522. 26Suba János: Magyarország területi integritásnak helyreállítása 1919–1920. Rendvédelem történeti füzetek, 2009. 19. sz. 105–113.; Bogdan Krizman: The Belgrade Armistice of 13 November 1918. Slavonic and East European Review, 1970. 67–87.; Ernyes Mihály: Szerb impérium Baranyában 1918–1921. Rendvédelem-történeti füzetek , 2009. 19. sz. 18–50; Sallai János: Az osztrák–magyar határ kijelölése utáni problémák rendezése. Tér és társadalom , 2003. 157–171. 27Vö. például Suba János: Magyarország határának kitűzése és felmérése 1921–1925 között. Budapest, 1999 /Honvéd tudósok 39./; Bacsa Gábor: A trianoni magyar–szerb–horvát–szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás. Zalai Múzeum , 1997. 169–176.; Uő: A magyar–jugoszláv (S.H.S.) határ megállapítása és kitűzése. (A trianoni szerződés szerint). 1921–1924. Budapest, 1998; Suba János: Egy határmegállapító bizottság anatómiája: A magyar–csehszlovák határmegállapító bizottság szervezete 1921–1925. In: „... ahol a határ elválaszt.” Trianon és következményei a Kárpát-medencében . Szerk. Pásztor Cecília. Balassagyarmat – Várpalota, 2002, 192–224. 28Vö. Magyar Ferences Könyvtár (a továbbiakban: MFK), Tabula Congressus Definitorialis almae nostrae Provinciae S. Joannis a Capistrano, 1921. Szatmárnémeti, Kaplony és Máriaradna ma is Romániában található. 29A kapisztránus rendtartományból öt rendház: Bártfa, Eperjes, Alsósebes, Rozsnyó, Fülek és egy rezidencia: Nagyszőlős, míg a mariánus rendtartományból 15 rendház (Pozsony, Nagyszombat, Szentantalkolostor, Érsekújvár, Körmöcbánya, Malaczka, Szakolca, Beczkó, Zsolna, Galgóc, Nyitra, Poroszka, Árvanádasd, Okolcsinó, Felsősebes) és egy rezidencia: Nagyatád. Ma a rezidencia kivételével valamennyi Szlovákiában található. Vö. MFK, Tabula provinciae S. Mariae Hungariae ordinis fratrum minorum, 1920; Tabula Congressus Definitorialis almae nostrae Provinciae S. Joannis a Capistrano, 1921. Ferences rendi prokurátorok és a magyar ferences rendtartományok az 1920-as évek fordulóján 193
