Levéltári Közlemények, 90. (2019)
Ordasi Ágnes: Akik elmentek – és akik maradtak. A fiumei kormányzóság tisztviselői a két világháború között
tanulmányozásakor nagy vonalakban egyaránt ki kell térni a hivatal történetre, a beosztottak egyéni pályafutására és ambíciójára, valamint a legmeghatározóbb külső tényezőkre is. * A fiumei kormányzói méltóság és hivatal története egészen Mária Teréziáig vezethető vissza, azonban a dualizmus kori Fiume esetében két jogi aktus, a horvát–magyar kiegyezés vonatkozó szakasza (1868:XXX. tc. 66. §.), valamint a fiumei provizórium elrendelése (1870. július 28.) tehető meg origónak. Az előbbi Fiume (vitatott) közjogi állásáról és corpus separatum i mivoltáról határozott, az utóbbi pedig a viszálykodó magyar–horvát felek és a fiumeiek számára teremtett egyfajta vállalható modus vivendi t. Ez utóbbi ugyanakkor még egy fontos kitételt tartalma zott. Nevezetesen a fiumei kormányzó kinevezését, akinek a kikötőváros közigazgatása feletti ellenőrzés és felügyelet mellett másodfokú közigazgatási hatóságként a folyamatos kommunikáció biztosítása, a városi lakosság biztonságának szavatolása, valamint a magyar államhatalom lokális reprezentálása képezte fő feladatát. A kormányzót azon ügyek intézésében, melyek nem tartoztak a Tengerészeti Hatóság körébe, az úgynevezett kormányzói hivatal segítette. A hivatalt eleinte meglehetősen szerény keretek közt állítottak fel: csupán egy osztálytanácsos, egy elnöki titkár, egy miniszteri titkár, egy miniszteri fogalmazó, illetve segédhivatalként a segédhivatali igazgató és a számvevőszék, továbbá némi kezelési és irodaszemélyzet állt a kormányzó szolgálatára. A korabeli viszonyokra jellemző, hogy a provizórium még a hivatalszolgák létszámát sem határozta meg. A kérdés eldöntését a kormányzó a szerzett tapasztalatain alapuló későbbi előterjesztésétől tette függővé.12 Megjegyzendő, hogy a hivatal még a magyar ügykezelési nyelve és az állami célkitűzéseket nyíltan kiszolgáló attitűdje ellenére sem tekinthető kizárólagosan „magyar” intézménynek. Soraiban ugyanis szinte már az első pillanattól kezdve a magyar születésű és magyar ajkú tisztviselők mellett a helyi kötődéssel bíró olasz, sőt olykor egyes megbízhatónak és szakmailag kompetensnek ítélt horvát nyelvű hivatalnokok is helyet kaptak. Jóllehet a nem magyar anyanyelvűek száma mégis elmaradt a kormányzó felügyelete alá tartozó egyéb – például Pénzügyigazgatóság, Tengerészeti Hatóság – hivatalokétól. Az olasz ajkúak közt említhető Nicoló Gelletich, Ladislao Verneda, a horvátok közül pedig Budin Delimir neve.13 Ez a 11Úgymint az előrejutás nehézségei, szerény fizetés, fokozott „elvárások”, politikai expozíció, folya matos reprezentálási kötelezettség, esetleges nyelvi és/vagy szocializációs nehézségek. 12MNL OL K 26, 396. cs. 1897. II. rész. 329. a. sz. 1741. sz.; MNL OL K 26, 396. csomó. 1897. II. rész. 329. a. sz. 1887/1870. B. M. III. cs. 38. t. sz. 13MNL OL K 26, 874. cs. 1910. XXVII. tétel. 4874/1910. Műhely 162
