Levéltári Közlemények, 89. (2018)

Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat - Völgyesi Zoltán: Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben

VÖLGYESI Z

OLTÁN

AZ ELLENFORRADALOM TUDATLAN SZEKÉRTOLÓJA? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben Az alábbi írás az 1956-os forradalom leverését követő politikai perek egyik elítéltje, Ricsei Balázs történetét villantja fel, aki egy kisváros iskolaigazgatójából és marxista meggyőződésű orosz szakos tanárából lett a helyi forradalmi bizottmány titkára. A megtorlás időszakában letartóztatták, internálták, vádat emeltek ellene, s végül két év börtönt szabtak ki rá. A tanulmány amellett, hogy rávilágít a periratok néhány sajátosságára és bemutatja az eljárást, választ keres arra a kérdésre is, hogy ennek során miként kreáltak Ricseiből bűnöst. A perirat mint történeti forrás az 1956-os kutatásokban A kutatók között erősen megoszlanak a vélemények az 1956-os forradalom leverését követő politikai perek iratanyagának történeti értékéről és használhatóságáról a forradalom eseménytörténetének feltárása, illetve a résztvevők szerepének megismerése során. A vitatott megítélés részben magyarázható az eltérő kutatói tapasztalatokkal, illetve az iratok jellegével: a periratok összetettek, többféle iratot tartalmaznak (nyomozati, ügyészségi, bírósági iratok), felhasználásuk időigényes, nagy körültekintést és szigorú forráskritikát igényelnek. Figyelembe kell venni, hogy az 1956-os eseményekkel nem egyidejű, hanem utólagos (retrospektív) forrásokról van szó, melyek alá vannak vetve egy másik korszak másfajta logikájának. A korai Kádár-rezsim alatt keletkeztek, amikor a politikai perek tömeges megrendezése a berendezkedő hatalom céljait szolgálta. Nem a valós tények felderítése és értékelése, illetve az igazságszolgáltatás volt az eljárások elsődleges célja, hanem ’56 lejáratása, ellenforradalmi jellegének bizonyítása, igazolva az 1956. december 5-én elfogadott párthatározat megállapítását, mely az 1956-os eseményeket egyértelműen ellenforradalomnak minősítette.1

Céljuk volt továbbá a társadalom megfélemlítése,

politikailag aktív csoportjainak elrettentése, megtörése, a bűnösnek kiszemeltek megbüntetése, illetve a restaurálódó hatalom bosszúvágyának kielégítése. Ebben az értelemben a perek prekoncepcionálisak voltak. Ez a jellegük azonban nem zárja ki, hogy a periratok tényszerű adatokat, sőt a nyomozati anyagokhoz bizonyítékként csatolva akár a forradalommal egyidejű dokumentumokat is tartalmazzanak. 205 1

Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának 1956. decemberi határozata. (1956. december 5.)

In: A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956–1962. Sajtó alá rendezte:

Vass Henrik – Ságvári Ágnes. Budapest, 1973, 13–23.