Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Követi jelentések, hangulatjelentések - Brandl Gergely – Szabados János: A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében
ség volt, mivel a győri tolmács Ernst Házy inkább írásban jeleskedett, semmint a szóbeli kommunikációban.30 Tudisi szolgálatait egészen sokáig igénybe is vették. Végül 1629 januárjában a korábban általa javasolt budai „titkos levelező”, Tommaso Orsini megjelent Konstantinápolyban, akinek akkor Budán kellett volna tartózkodnia. Kuefstein jelentéséből tudjuk ugyanis, hogy nem sokkal azelőtt a báró leveleket adott fel a levelezőrendszeren keresztül, amelyeket elvileg Orsininek kellett volna Budáról továbbítania Bécs irányába. Orsini konstantinápolyi megjelenése azonban kérdésessé tette ezen levelek sorsát.31 Az Orsinivel kap csolatos botrányt követően Tudisi eltűnik a nagykövet naplójából, ennek okaként a bizalomvesztést, illetve a levelezés újbóli megszervezését is feltételezhetjük. Annyi bizonyos, hogy az említettekről nem emlékezik meg az alább közölt suppli catio-ban, valószínűleg nem véletlenül. Az utolsó évek Kuefstein nagykövetségét követően Tudisi eltűnik a szemünk elől. Ha rekonstruálni akarjuk a történéseket, az 1629 utáni időszakra vonatkozóan ismételten szinte csak kérvényének tartalmára támaszkodhatunk. A következő ismert időpont Johann Rudolf Puchheim 1634. évi konstantinápolyi nagykövetségére tehető, amikor Tudisi állítása szerint Althan gróf elküldte őt Drinápolyba, hogy a lengyelek ellen készülő Murteza pasa mellett teljesítsen szolgálatot és szolgáltasson róla információkat. Puchheim levelezésében elő is kerül egy bizonyos „titkos levelező”, akiről azt állítják, hogy renegát, és aki hitlevelet kér, végül pedig Althan gróf vállal érte kezességet.32 A hírszerző nevét azonban elhallgatják, így kiléte bizonytalan marad. 33 Úgy tűnik, a raguzai érintett volt a szintén raguzai származású, császári tolmácsi babérokra törő Vincenzo Bratutti megmérgezése kapcsán kirobbant ún. tolmácsperben is, honfitársa, Mattheo Schumizza császári futár vallomása alapján ugyanis Johann Rudolf Schmid konstantinápolyi rezidensre és Michel d’Asquier udvari főtolmácsra (1625–1664)34 vonatkozóan terhelő bizonyítékai A Janus-arcú diplomata – Marino Tudisi raguzai kalandor életútja supplicatiója tükrében 91 30Uo. 16. fol. 45. 31Uo. fol. 84.; Kuefstein végjelentése. ÖStA HHStA StAbt Türkei I. 111-3. fol. 33–34. 32Johann Rudolf Puchheim Heinrich Schlicknek. Győr, 1634. június 14.; Schlick Puchheimnek. Bécs, 1634. június 16. ÖStA HHStA StAbt Türkei I. 113 fol. 160–161. 331634-ből két jelentés maradt fenn, amelyek közül egyet egy bizonyos Lupo Lupino írt alá. Elképzelhető, hogy Tudisi a szerzőjük, de ez nem bizonyítható, mert ugyanúgy szóba jöhet szerzőként a raguzai orvos Francesco Crasso (Grassi) is, aki ekkor feltehetően szintén Budán tartózkodott. Vö. ÖStA HHStA StAbt Türkei I. 113. fol. 171–178., 319–322., ill. Molnár: Katolikus misszi ók... 275.; Egyelőre nem teljesen világos, ki lehetett az a renegát, hiszen az említett két személy fel tehetően nem muszlim volt. 34D’Asquier-ra lásd Alastair Hamilton: Michel d’Asquier, Imperial Interpreter and Bibliophile. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, 2009. 237–241.
