Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Horváth Sándor: 1968: remény, csalódás és politikai szerepvállalás
gya maradt, a fiatalabb nemzedék »progresszív Nyugatjában« azonban fölfedezték a vasfüggöny mögötti, ígéretes új szövetségest.”16 A Nyugat képe barátságosabb lett hivatalosan: már nem csupán a hódító Amerikát kellett vagy lehetett látni benne, hanem a barátságos és kulturálisan fontos Európát is. A nyugati diákmozgalmak kezdetben az állampárt szövetségesének tűntek, hiszen a „kapitalista rendszer” ellen lázadtak. A Népszabadság 1969 februárjában még cikksorozatot is indított a nyugati diákmozgalmakról, és minden héten híreket közöltek a nyugati diákok és a rendőrök összecsapásairól.17 Ennek az volt az oka, hogy a kapitalista rendszert kritizáló fiatalok kapóra jöttek ahhoz, hogy a két rendszer közül a szocializmus tűnjön fel humanistább vagy jobb rendszernek. Azonban míg a kapitalizmus ellen lázadó nyugati fiatalokkal a szocialista sajtó egyetértett (hiszen a szocializmusnál hivatalosan rosszabb kapitalizmus ellen harcoltak), a hazai lázadókat inkább már deviánsként igyekezett ábrázolni, hiszen miért lázadtak volna a létező világok legjobbika ellen? Az ifjúságkutatás azonban éppen az ezekre a mozgalmakra adott állampárti válaszként is értelmezhető: 1970-től a párt határozata nyomán megkezdődött a téma középtávú programjának kidolgozása.18 Sőt, 1971-ben ifjúságkutató-részleg is alakult az MSZMP KB Társa -da lom tudományi Intézetében.19 Ennek rejtett üzenete az volt, hogy a szocialista rendszer meg akarja érteni az ifjúságot, míg a kapitalista rendszerben üldözik őket. Persze amikor valódi kutatások indultak, azok eredményeit már kevésbé akarták megismerni az állami bürokrácia tagjai, mivel már nem a propagandisztikus céljaikat szolgálták. Mindennek oka pedig az volt, hogy a szocialista állami propaganda azt igyekezett igazolni, miszerint humánusabb világrendet hozott létre, mint a kapitalizmus. Számos nemzetközi kutatásból kiderül, hogy szülők és a fiatalok között korántsem volt olyan erős a generációs konfliktus, mint ahogy azt a korabeli sajtó vagy a rendőrség előszeretettel ábrázolta.20 A fiataloknak elsősorban az állami intézmények kel, nem pedig a szülőket képviselő rendőrséggel voltak konfliktusaik, szüleik sokkal elfogadóbbak voltak lázadásukkal szemben. A Nyugat által képviselt lázongó fiatalokhoz és szimbólumaikhoz pedig éppen azért igazodhatott egy korabeli fiatal Magyarországon, mert a nyugati ifjúsági lázadást a szocialista propaganda a kapitalizmus elleni lázadásként értelmezte, és így az alkalmas volt arra, hogy a szocializmus jobbnak tűnjön, mint a kapitalizmus. A fogyasztói társadalommal szemben 1968: remény, csalódás és politikai szerepvállalás 61 16Apor Péter – James Mark: Sajátos viszony: a „Nyugat” és Magyarország reprezentációja a politikai, az értelmiségi és az alternatív kultúrában, 1963–2015. 2000 , 2017. 1. sz. 3–31., 3. 17Diákmozgalmak Nyugaton. Népszabadság, 1969. február 4., 6., 1969. február 12., 6. Pl. „Heves össze tűzések voltak a kaliforniai Berkeleyben.” Népszabadság, 1969. február 6., 2. , 1969. február 19., 6. 18Gazsó Ferenc: A hazai ifjúságkutatás fejlesztési programjáról . Szociológia , 1974. 1. sz. 104–109. 19Pál Zoltán: Politikai döntéselőkészítés és valóságismeret a Kádár-korban. Az MSZMP KB Tár sa da -lom tudományi Intézete (1966–1989). ELTE BTK PhD-disszertáció kézirata. Budapest, 2018, 232. 20Vö. Siegfried: i.m. 68–70.
