Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - Egy reformkori zalai liberális köznemes pályafutása kapcsolatai tükrében (Csány László és kortársai. Tudományos emlékülés Csány László születésének 225. évfordulója tiszteletére. Szerk. Kiss Gábor – Molnár András) Bodnár Krisztián
országos színtérre. Solymosi József a forradalmi időszakról szólva kimutatja Csánynak a Kossuth iránti egyre erősödő lojalitását, majd 1849 augusztusától a kapcsolat megromlását. Kemény Krisztián írásával (Csány László és Mészáros Lázár kapcsolata a reformkorban, illetve 1848–49-ben) kezdődik a Csány és a katonai vezetés néhány tagjának viszonyát tárgyaló tanulmányok sora. Kemény Krisztián a Csány és Mészáros pályaívében fellelhető párhuzamok felsorakoztatását követően kettejük kapcsolatának ambivalens mivoltát dokumentálja. Szerinte a barátságuk gyorsan kialakult, amit elősegítettek az azonos életcélok, a hasonló pályafutás, habitus, kötelességtudat, és noha Mészáros inkább Széchenyi István híve volt, míg Csány Kossuthé, a cél érdekében képesek voltak tolerálni a nézetkülönbségeket, mély barátságot azonban nem tudtak kialakítani. Kedves Gyula a Csány és Perczel Mór közötti szoros barátságról értekezik közleményében. A kölcsönös rokonszenvet egyrészt a hasonló jellemvonásokból (szenvedélyesség, a megalkuvásra való képtelenség), másrészt a politikai nézetazonosságukból eredezteti. Hermann Róbert A magyar Cato és az „áruló” – Csány László és Görgei Artúr címet viselő tanulmányában azt követhetjük nyomon, hogyan alakult a két férfi mindössze 1848 őszétől datálódó viszonya: a Csánynál jóval fiatalabb hadvezér kezdettől fogva tiszteletet érzett politikustársa iránt, akinek a bizalma ugyan megrendült iránta 1849 elején, de a Szemere-kormányban együtt tudtak működni, s Görgei a fegyverletételt követően igyekezett megmenteni társa életét. Még rövidebb ideig, mindössze néhány hónapig tartott Csánynak Józef Bemmel való ismeretsége. Kovács István írásában (Csány László és Józef Bem. Erdély főkormánybiztosának és a hadsereg főparancsnokának kapcsolata) rámutat arra a körülményre, hogy az 1849 januárjában főkormánybiztossá kinevezett zalai politikusnak a lengyel tábornok iránti érzelmei meglehetősen széles skálán mozogtak, ambivalens hozzáállását mindig Bem aktuális sikerei vagy kudarcai alakították. Pelyach István Csány László és Szemere Bertalan. A „lángkeblű hazafi” és az „örök második” szűkre szabott kapcsolata című tanulmánya két, egymással ugyan csak változékony jellegű viszonyban álló férfi pályájának azon szakaszát mutatja be, amelyben közösen kellett (volna) dolgozniuk a szabadságharc ügyéért. Pelyach István megállapításai szerint munkakapcsolatnál valószínűleg nem alakulhatott ki több a két politikus csupán bő egy évig tartó ismeretsége során, s közeledésüket 1849 nyarától nemcsak Szemere folyamatosan éreztetett tekintélyelvűsége, mellőzöttségérzete akadályozta, hanem az is, hogy a Kossuth és Görgei közötti hatalmi ellentét során Csány a hadvezér mellé állt, míg Szemere ezt helytelenítve megpróbált a két pólus között lavírozni. Megemlítendő még, hogy két forrásközlés is helyet kapott a tanulmányok között a kötetben (mindegyikük Hermann Róbert nevéhez fűződik). Kovács István írása után találhatjuk meg Bem Csányhoz szóló leveleit, a kiadványt pedig Szemere Csánynak küldött levelei és utasításai zárják. Irodalom 435
