Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Irodalom - Festschrift Zombori István 70. születésnapjára (Laborator assiduus. A 70 éves Zombori István köszöntése. Szerk. Somorjai Ádám OSB – Somorjai Gabi) Molnár Antal
részben a METEM-nek, ennek a széles kapukat kitáró publikációs fórumnak köszönhető, hogy az egyháztörténelem kilépett a szemináriumok falai közül és az egyházmegyei papi névtárak, a sematizmusok oldalairól, és rövid idő alatt az egyházak politika-, társadalom- és kultúrtörténeti kapcsolódási pontjaira összpontosító, önálló történeti tudományterületté válhatott. Ennek az állhatatos tevékenységnek, assiduus labor nak a tükre a Zombori István 70. születésnapjára összeállított köszöntő kötet. A 39 szerző írásán és a Miklós Péter által készített életútinterjún keresztül rálátást nyerhetünk részben a magyar egyháztörténetírás fejlődési ívére, részben pedig Zombori István munkásságának legfontosabb csomópontjaira: a Szegedtől Rómáig terjedő tájékozódásra, illetve a középkori szerzetességtől a kommunista titkosszolgálatokig húzódó tematikai horizontra. A kötet ugyanakkor nemcsak három évtized munkálkodásának mérlege, hanem egy 2019-ben készített pillanatfelvétel is, amely a szerzők, generációk és tematikai súlypontok tekintetében a jelen állapot hű tükre. Ez a nyilvánvaló magyarázata, hogy a METEM történetében fontos szerepet játszó alkotók közül sokan hiányoznak. Az alapítási korszak nagy öregjei közül alig néhányan vannak már közöttünk, az alkotóképesek száma pedig még kevesebb, éppen ezért olvastam nagy örömmel Adriányi Gábor és Rosdy Pál írásait a kötetben. A régi középgeneráció tagjai szép számmal képviselik magukat, a szerzők több mint negyedrésze tartozik ebbe a csoportba, ami az ügy melletti kitartás szép bizonyítéka. A legnépesebb csoport, számításaim szerint a szerzők 40%-a, a régi, vagyis rendszerváltáskori fiatalok közül kerül ki, akiknek indulásában a METEM által kínált publikációs fórum, illetve a sokkal korlátozottabb pályázati lehetőségek között a Historia Ecclesiastica Hungarica (HEH) Alapítvány kutatási ösztöndíjai komoly segítséget jelentettek. Nagyon fontos ugyanakkor az utánpótlás kérdése, hiszen a tudományterület jövőjét egyedül a fiatal munkatársak csatlakozása biztosíthatja. Ezért is különösen örvendetes, hogy a METEM generációs jellemzői és a teljesen megváltozott pályázati környezet ellenére mégis nyolc fiatal kolléga érezte úgy, hogy kötődik ehhez az intézményhez és Zombori István személyéhez, és megtisztelte írásával a kötetet. A széles életkori spektrum jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni, hiszen éppen ez bizonyítja, hogy nem egy generációs vállalkozásról, zárt klubról, hanem a magyar egyháztörténetírásnak a jövő iránt elkötelezett, nyitott fórumáról van szó. Hasonlóan érdekes folyamatosságokat és változásokat regisztrálhatunk, ha összehasonlítjuk a METEM folyóiratának és kiadványainak, illetve az emlékkönyvnek a tematikai megoszlását. A Zombori István által kiadott Magyar Egyház -történeti Vázlatok és a kötetek egyik tematikai súlypontja az egyháztörténeti kuta tások tradíciói miatt a középkor volt. Az 1990-es évek egyháztörténettel is foglalkozó professzorainak, paptörténészeinek és a már elhunyt tudósoknak a munkái javarészt középkori történelmünket kutatták. A kora újkori kutatások igazából az 1990-es években erősödtek meg, nem függetlenül az 1945 előtti kutatástörténeti előzményektől és a modern, elsősorban német és francia szakirodalom hatásától, Irodalom 425
