Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Vargháné Szántó Ágnes: „Az iskola a népé lett!”. Iskolaállamosítás Baranya vármegyében (1948–1950)
tárgy jellegét kívánta bizonyítani – sikertelenül – a lelkész. A volt római katolikus iskoláknál a jegyzőkönyv aláírását általában megtagadták. A szentdienesi volt római katolikus iskolánál a ludi magisteri minősítésre történt hivatkozás. 35 Az 1950. január 14-én kelt levelében a vallás- és közoktatásügyi miniszter elégedetlenségének adott hangot az államosítási bizottságok működését illetően: megjegyezte, hogy vannak olyan hivatalok, amelyek vezetői és bizottságai nem tanulmányozták át kellő mértékben és nem követik maradéktalanul az utasításokat. Megemlítette, hogy egyes tankerületekben nem működött megfelelő számú bizottság, holott a miniszter több ízben is hangsúlyozta, hogy legalább annyi államosítási bizottságot kell beállítani, ahányszor ötven olyan iskolai, óvodai és tanulóotthoni egység van a tankerületben, ahová ki kell szállni. Kiemelte, hogy egyes tankerületekben már 1949. december közepére elvégezték az államosítási munkálatok 50%-át, míg másutt ekkor még el sem kezdték a munkát. A munkában résztvevők motiváltságát fokozandó, a jó munkát végző bizottságoknak – munkájuk arányában – többletteljesítmény juttatását helyezte kilátásba.36 Baranya megyében lassan haladt a munka. A Pécsi Tankerületi Főigazgató egyik jelentésében beszámolt arról, hogy 1950. január 15-ig a tankerületben működő két államosítási bizottság 116 egységet dolgozott fel, feldolgozatlan volt még 318. A tankerületben felmerült problémák: igen sok iskolánál merült fel telekkönyvi és más jogi természetű nehézség, ami miatt szükséges, hogy a bizottság egyik tagja olyan személy legyen, akinek megfelelő helyismerete, illetve a felmerülő nehezebb kérdések megoldására is alkalmas tanügyigazgatási gyakorlata van. Ilyen személyekből azonban a tankerületben hiány mutatkozott. Politikai tekintetben a bizottság működése többnyire zavartalanul folyt. „A közhangulat általában úgy „Az iskola a népé lett!”, Iskolaállamosítás Baranya vármegyében (1948–1950) 401 35A Szentdienesen (1949-től Szentdénes) 1950. január 12-én készült jegyzőkönyv szerint Csokonay Béla plébános a volt iskolafenntartó képviseletében a Visita Canonica azon megállapítását emelte ki, hogy az iskolánál az oktatás ellátására ludi magister (szerinte kántortanító) volt alkalmazásban, a tanítói lakás így kántortanítói lakás lévén, mentesül az államosítástól. A földjavadalom a fent említett Visita Canonica szerint kántortanítói föld volt, így csak a fele, a tanítói javadalomrész álla mosítható. A bizottság azonban a legutóbb érvényben volt javadalmazási jegyzőkönyvet vette alapul, mely szerint a javadalmi földek szétválaszthatatlan kántortanítói javadalomnak minősültek, így – mivel nem volt a római katolikus egyház és az állam között megegyezés – a javadalmi földeket államosították. A kántortanítói természetbeni lakásokat a törvény értelmében pedig mindenhol államosították. (MNL BaML XXIII. 13. 1215-10-315.) A Mecsekjánosiban felvett jegyzőkönyvben a volt iskolafenntartó képviseletében megjelent Palotai János plébános szerint az 1810-ben felvett Canonica Visitatio-ban említett ludi magister kántort jelentett, nem tanítót, tehát az államosított ingatlanokat a római katolikus egyház tulajdonában kell hagyni. A kérést a VKM elutasította. (MNL BaML XXIII. 13. 1215-10-335.) A kisherendi volt római katolikus iskola fenntartójától beérkezett észrevételekről a II. számú államosítási bizottság a következőket állapította meg: „Tudvalévő, hogy már a rómaiaknál az alapfokú tanítás megjelölésére a »ludus« szó volt használatos, így a Ludi Magister nyilvánvalóan az alapfokú tanítás mesterét, tehát elemi iskolai tanítót jelentett és nem a játéknak és orgonajátéknak a mesterét, ahogyan ezt jelenleg az egyház fordítani kívánja.” MNL BaML XXIII. 13. 1215-10-229. 36MNL BaML, Pécsi Tankerületi Főigazgatóság iratai (a továbbiakban: MNL BaML VI. 501.) a., 2360-19-1/1950.
