Levéltári Közlemények, 89. (2018)

Műhely - Vargháné Szántó Ágnes: „Az iskola a népé lett!”. Iskolaállamosítás Baranya vármegyében (1948–1950)

Volt eset, amikor már az államosítási bizottság jelenlétében panaszt tett a volt isko­lafenntartó képviselője. Ezt jegyzőkönyvbe is vették. Következzék egy részlet a patai (1950-től patapoklosi), 1950. március 21-én felvett államosítási jegyzőkönyvből: „Megállapítja a bizottság, hogy az iskola tantermét a ref. egyházközség egész éven keresztül hetenként egyszer vallásos esték céljára, ezen kívül november, december, január és február hónapban minden közönséges vasárnap és a ref. egyház istentiszte­leti rendtartása szerint ünneppé nyilvánított napokon egyházi célokra igénybevette. Tekintve, hogy a magyar népköztársaság és a magyarországi ref. egyház között létre­jött megegyezés szerint az iskola tanterme egyházi célokra csak addig vehető igénybe, míg az egyházi célokra megfelelő más alkalmas helyiség a községben nincs, mivel pedig Patán ref. templom van, a bizottság nem járulhat hozzá, hogy az iskola tantermét a ref. egyház istentiszteleti célokra is tovább igénybe vegye.” A volt iskolafenntartó kép ­viseletében Szántó László református lelkész kijelentette, hogy az állam és a magyar­országi református egyház között létrejött megegyezés értelmében az iskola tanter­mét az egyház az addigi mértékben és módon továbbra is igénybe veheti, attól füg­getlenül, hogy a községben van-e templom vagy sem. A bibliaórák és a vallásos összejövetelek céljára ugyanis a templom nem volt megfelelő. A végső határozat nem a lelkész álláspontja szerint döntött. A másik vitás pont az ingó vagyonok államosí­tása körül bontakozott ki. Az iskola tantermében volt ugyanis elhelyezve a reformá­tus egyház tulajdonát képező harmónium, melyet az 1947–1948. iskolai évben az iskola tanítója az iskolai zeneoktatás céljára is igénybe vett, így az államosítási bizott­ság azt, mint közös egyházi és iskolai célt is szolgáló vagyontárgyat állami tulajdonba vette. Hozzájárult a bizottság azonban ahhoz, hogy a harmóniumot a református egyházközség az addigi mértékben és módon továbbra is igénybe vegye.32 Az államosítási bizottságok rendes heti jelentései forrásértéküket tekintve talán még érdekesebbek, hiszen a különböző községekben elvégzett munka során össze­gyűjtött tényeket, tapasztalatokat (köztük a lakosság politikai magatartását) is megismerhetjük belőlük. Az I. sz. bizottság 1950. január 10. és január 15. között 13 „objektumot” látogatott meg.33 Ami a felmerült problémákat illeti, a jegyzőkönyv megemlíti, hogy Katádfát leszámítva, valamennyi református iskolánál kérték a tanterem vallásos célokra való átengedését, a közös használatban volt harmóniu­mok egyházi tulajdonban való meghagyását. A bizottság ezeket a kívánságokat a MIB korábbi állásfoglalására tekintettel elutasította.34 Becefán a harmónium kegy ­Műhely 400 32A Patai volt református iskola államosítási jegyzőkönyve. MNL BaML, Baranya Megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztályának iratai (a továbbiakban: XXIII. 13.), Iskolák államosítása, 1215-10-428/50. A jegyzőkönyv forrásbemutatását lásd: Vargháné Szántó Ágnes: Baranyai protestáns iskolák 1849 és 1950 között. In: Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Baranya Megyei Levéltárából. Szerk. Borsy Judit. Budapest, 2018, 205–208. 33Az I. számú államosítási bizottság rendes heti jelentése. MNL BaML XXIII. 13. 1215- ikt. sz. nél ­kül/1950. 34Később, a református egyház kérelmére megtartott vegyesbizottsági tárgyalás határozatának folyo ­mányaképp az állami tulajdonba vett harmónium Rózsafán visszakerült a református egyház tulaj­donába. MNL BaML XXIII. 13. 1215-10-555. II/51.

Next

/
Thumbnails
Contents