Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Molnár András: Deák Antal jellemzései az országgyűlések résztvevőiről, 1825–1833
Egyik levelében Deák Antal is megemlékezett ellenzéki követtársai, a borsodi Ragályi Tamás és a trencséni Borsiczky István129 között a koronázási hitlevél vitá jában történt – más forrásból már ismert – afférról.130 Amikor a kerületi jegyzővé választott Borsiczky az 1830. szeptember 21-ei kerületi ülésen felolvasta a hitlevél ügyében a főrendekhez intézendő üzenet általa készített tervezetét, az ellen Ragályi, „egyébaránt Borsickynak kedves barátja a legilletlenebb és valóban sértő kifejezésekkel kelt ki, s azt nyilatkoztatta ki, hogy az egészen haszonvehetetlen s még corrigálni131 sem lehet. Ezt Borsiczky nagyon szívére vette, és méltán, mert barátjától a legnagyobb hibák mellett is illendőbb kémélést érdemlett, s azonnal a tollat letette, a notariatust resignalta,132 s emellett Ragályinak ellensége lett. Többeknek unszolá sára azonban a békességet ismét magok között megtették, a tollat mindazonáltal kezébe többet nem vette, és így notariusnak közös akarattal, vagy, hogy igazában kifejezzem magamat, közös gyűlölségből, mivel Borsiczkynak több jó barátja látszott lenni, Ragályi választatott csak azért is, hogy az ő nuntiumjanak133 és notariusi munkáinak hasonlót lehessen tenni.”134 Az országgyűlés előrehaladásával elégedetlen Deák Antal 1830 novemberének elején a kerületi ülések jegyzőinek „szerfelett való gyengeség”-ét látta a késlekedés egyik fő okának. E tisztséget akkor a fent említett Ragályi Tamás mellett Ghyczy Rafael főjegyző, Komárom vármegye ellenzéki követe töltötte be.135 „Ragályi már letette a tollat, most Ghyczy, Komárom vármegyei követre szállott az által, ki egy igen derék, emberséges ember, de az országnak tolla még jobban inog kezében, mint az előbbeninek, nem fog úgy a tentája, mint azt mi általjában kívánnánk” – doho gott Deák Antal, hozzátéve, hogy a november 4-ei kerületi ülésen elvetették a Ghyczy által fogalmazott beadványt, és helyette három tervezetet is készítettek, amelyeket majd egybe próbálnak gyúrni.136 Zala vármegye 1832. november 5-ei közgyűlésén harmadszorra is a megye követévé választották a tisztségtől vonakodó, változó egészségű Deák Antalt, aki – miután 1831 júniusában megvált első alispáni székétől – csak azzal a feltétellel vállalta el a követi megbízatást, hogy leköszönhessen arról, ha egészsége rosszabbra fordul. Az ifjúkora óta gyomorbetegséggel küszködő, s e bajára az 1825–1827. és Deák Antal jellemzései az országgyűlések résztvevőiről, 1825–1833 383 129Pálmány: i. m. 1. köt. 846–847., 1113–1116. 130Ragályi Gedeon erről szóló levelét idézi: Völgyesi Orsolya: A rendek és a koronázási hitlevél vitája az 1830. évi országgyűlésen. In: Egy elfeledett koronázás a reformkorban. Az utolsó pozsonyi ural kodókoronázás 1830 őszén. Szerk. Soós István. Budapest, 2017, 27–28. 131Kijavítani, helyesbíteni. 132Lemondott a kerületi jegyzői tisztségéről. 133Üzenet-tervezeteinek. 134OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1830. október 7. (11.) 135Pálmány: i. m. 1. köt. 930., 1113–1116. 136OGYK MPGY Deák Antal levelei. Oszterhueber Józsefhez, Pozsony, 1830. november 4. (2.)
