Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Romsics Ignác: 1938: az utolsó békeév
hallgatását Shvoy Kálmán kormánypárti képviselő – „nem lehetett, mert az öngyil kosság lett volna”. 14 Az I. zsidótörvény május 29-ei kihirdetése egybeesett az Eucharisztikus Kongresszus május 25-én kezdődött ünnepségsorozatának befejező aktusaival. Ennek az először 1874-ben, Franciaországban megrendezett zarándoklatnak az volt a célja, hogy elmélyítse a katolikus hívők hitéletét és különösen az oltáriszentség tiszteletét. Az ezt követően megrendezett, egyre inkább nemzetközi jelleget öltő kongresszusok előadásokból, szentmisékből, szentségimádásból és elmélkedésekből álltak, amelyek ünnepélyességét körmenetek emelték. Az 1938-as budapesti eseménysorozatnak külön hangsúlyt adott, hogy egybeesett Szent István halálának 900. évfordulójával, és így alkalmas volt a magyar katolicizmus közel egy évezredes hagyományának a felmutatására és tudatosítására is. A kongresszus első napján a Hősök terén tartott szentmisén mintegy 300 ezren vettek részt. Ugyancsak több százezren kísérték május 29-én az Oltáriszentséget a Bazilikától az Andrássy úton át a Hősök teréig. Itt a pápai legátus, Pacelli bíboros – egy év múlva XII. Pius néven pápa – mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen mintegy félmillió hívő vett részt és végezte el a szentáldozást. Az ünnepségsorozat méretei és pompája emlékeztettek az 1896-os milleniumi megemlékezésekhez, és sikeresen idézték fel az ezeréves magyar királyság régi dicsőségét. A kongresszus himnusza, amelyet a magyar katolikusok azóta is énekelnek, a népek és nemzetek békéjéről és a „szeretet Istenéről” szólt – némiképp ellentmondva mindannak, ami a világban, Európában és ezen belül Magyarországon is zajlott.15 A választójogi reform ügye a zsidóellenes diszkriminációkhoz hasonlóan évek óta napirenden volt. Az ellenzék – sokáig elsősorban a baloldali ellenzék – fő kifogása ezzel kapcsolatban nem az volt, hogy a vagyoni és műveltségi cenzus miatt az összlakosságnak 1922-ben csak 30, 1926-ban 27, 1931-ben 29 és 1935-ben 34%-a szavazhatott. Ennél többen ugyanis néhány nyugat-európai országban, például Belgiumban (31%), Franciaországban (28%) vagy Svájcban (26%) sem voksolhattak. Fő kifogásuk abban állt, hogy Bethlen 1922-es rendelete óta Nagy-Budapest és 10 (később 7) vidéki törvényhatósági jogú város kivételével minden körzetben nyíltan szavaztak. Ez azt jelentette, hogy a választóknak csak kicsit több mint 20%a nyilváníthatott véleményét titkosan, és a 245 képviselő közül 199-et nyílt szavazással választottak. Ez példa nélkül állt a korabeli Európa parlamentáris országaiban; egyedül Jugoszláviában alkalmazták az 1920-as évek végétől. Eredményét jól mutatja, hogy a konzervatív kormánypárt 1922-ben az összes mandátum 58%-át, 1926-ban 69%-át, 1931-ben 64%-át és 1935-ben 69%-át szerezte meg.16 1938: az utolsó békeév 35 14Perneki Mihály (szerk.): Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918–1945 . Budapest, 1983, 166. 15Gergely Jenő: A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945 . Budapest, 1997, 232–235. 16Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században . Negyedik kiadás. Budapest, 2010, 222– 226.
