Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Juhász Krisztina: „…gyümölcse penig semmi nem volt”. Esterházy Miklós véleménye 1642. február 28-án a szőnyi béke(tervezet) pontjairól
Mezopotámia egyaránt oszmán kézbe került.15 Csaknem egy évvel később a biro dalom élén 1623 óta uralkodó IV. Murád (1612–1640) elhunyt, és őt öccse, I. Ibrahim (1640–1648) oszmán szultán követte a trónon. Az uralkodóváltás hírét hozó török követ III. Ferdinánd császárhoz járult 1640. május 1-jén, és jelezte Ibrahim szultán nevében hajlandóságukat a béke megőrzésére.16 Ennek eredményeképpen 1641. március 17-én indult Izdenczy András internuncius követsége a Portára. Küldetésének célja egyrészt az új uralkodó üdvözlése, másrészt az volt, hogy tárgyaljon a további béke lehetőségeiről.17 Az internuncius követjárása eredményesnek mondható, hiszen a Porta ígéretet tett a béke fenntartására. Ezt követően vette kezdetét az újabb Habsburg–oszmán béketárgyalás hosszú hónapokat igénylő előkészítő munkája, amelyben a Magyar Királyság nádora fontos szerepet vállalt. A 17. században is a legfőbb rendi hivatalnak számító nádori tisztséget18 1625-tól galántai gróf Esterházy Miklós (1583 – 1645) 19 töltötte be, akit II. Ferdinánd már az 1627. évi szőnyi béke idején az előzetes egyezkedések, majd az alkudozás vezetésére teljhatalommal ruházott fel.20 A második szőnyi béke kap csán, az előkészületeket illetően a nádornak része volt többek között Izdenczy András követutasításának elkészítésében, a tárgyalást megelőzően az egyezkedések kiindulási pontját képező okiratok és kárjegyzékek összegyűjtésében. Emellett összeállította a leendő tanácskozás minden részletére kiterjedő véleményét is, sőt 1641. december végén III. Ferdinánd jóváhagyását kérte, hogy Semptére utazhasson, ahol a tárgyalás helyszíne és a békebiztosok közelében lehetett.21 Műhely 356 15Hans Robert Römer: The Safavid Period. In: The Cambridge History of Iran . Eds. Peter Jackson – Laurence Lockhart. Vol. 6. The Timurid and Safavid Period. Cambridge, 2006, 285. 16Majláth: i. m. 11. 17Missziójáról való részletes beszámolóját lásd Uo. 171 – 188. 18A nádori intézmény 1606-os és 1608-as változásaival és szerepével kapcsolatban lásd Corpus Juris Hungarici. Magyar törvénytár 1000–1895. Szerk. Márkus Dezső. Budapest, 1900, 11.; Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Budapest, 2011, 392., 405–406.; Lauter Éva: „Modus observandus...”. A 17. századi magyar nádorválasztások rendje. In: Portré és imázs. Politikai propaganda és reprezentáció a kora újkorban. Szerk. Horn Ildikó – G. Etényi Nóra. Budapest, 2008, 189. 19Esterházy Miklós életére és pályafutására lásd Esterházy Miklós munkái . Szerk. Toldy Ferenc. Pest, 1852; Salamon Ferencz – Szalay László (szerk.): Galántai gróf Eszterházy Miklós. Magyarország nádora. 1. köt. (1582–1622). Pest, 1863; Galántai gróf Eszterházy Miklós II.; Salamon Ferencz – Szalay László (szerk.): Galántai gróf Eszterházy Miklós. Magyarország nádora. 3. köt. (1626–1629) Pest, 1866; Csapodi Csaba: Eszterházy Miklós nádor 1585–1645 . Budapest, 1942; Hajnal István: Esterházy Miklós nádor lemondása: székfoglaló értekezés. Budapest, 1929; Hajnal István: Az 1642. évi meghiúsult országgyűlés időszaka. Budapest, 1930; Péter Katalin: Esterházy Miklós . Budapest, 1985; Pálffy Géza: Pozsony megyéből a Magyar Királyság élére. Karrierlehetőségek a magyar arisztokráciában a 16–17. század fordulóján. Az Esterházy, a Pálffy és az Illésházy család felemelkedése. Századok, 2009. 4. sz. 853–882.; Hiller: i. m. 20Esterházy Miklós szerepére az 1627. évi szőnyi békealkudozása során lásd Brandl – Göncöl – Juhász – Marton – Szabados: Kommunikáció és híráramlás... i. m. 21Majláth: i. m. 19., 61–62., 72., 231–260., 276–277.; J. Újváry: i. m.
