Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Műhely - Schmidt Anikó: A ciprusi hadjárat (1570–1573) muszlim indoklása
tartozott, aki az innen származó bevételeket Mekka és Medina számára ajánlotta fel: keresztény kézre kerülésével tehát a muszlimok szent helyei komoly jövedelemtől estek el.12 Ebusszuúd indoklása, miszerint az ellenséggel kötött béke csak akkor érvé nyes, ha az a muszlimokra nézve hasznos, tipikus iszlám formula. Az eset, amelyre a fetva utal, akkor történt, amikor Mohamed 628-ban Mekkába kívánt zarándokolni 1500 hívővel, ám nem engedték be a városba. Miután a mekkaiak tartottak Mohamedtől, a város vezetősége engedélyezte a muszlimoknak, hogy a következő évben zarándokként három napra Mekkába látogathassanak. Mohamed 629-ben teljesítette a kis zarándoklatot (umra ), az eredetileg tíz évre szóló hudajbijei szerződést azonban már 630-ban megszegte, amikor egy régi törzsi viszály – a Mohameddel és a mekkai kurajs törzzsel szövetséges egyik klán fegyveres összecsapása – ürügyén tízezer fős sereggel Mekka elé vonult. A túlerőt látva a mekkai vezetőség, amelynek egyébként Mohamed apósa, Abu Szufján is a tagja volt, azonnal megadta magát: cserébe Mohamed a város minden tagjára érvényes, általános amnesztiát hirdetett.13 Az eset innentől kezdve precedensként szolgált számos muszlim ország hadüzenetéhez: Szaladin például hasonlóképpen járt el, amikor az arab karavánok kifosztásának ürügyén felrúgta a keresztesekkel kötött békét, és 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet. Mindezen tapasztalatok alapján a keresztények nem is kezelték szavahihető partnernek a muszlimokat. Forgách Ferenc éppen a ciprusi hadjárat kapcsán írta, hogy a velenceiek „a török néppel vele született csalárdságra gondolva a »török hűséget« min dig gyanús szemmel nézték, mert vallásuk is azt parancsolja, hogy a hitetleneket csapják be, így kedves istennek; márpedig mindenkit hitetlennek tartanak, aki nem az ő vallásukat követi. Így azt, ami mások szemében a legrútabb és kiengesztelendő vétek, ők nemcsak erénynek, hanem egyenesen vallási előírásnak vélik.” 14 Ugyanakkor a Koránban szigorú előírások vannak arra nézve, hogy békekötés után kizárólag akkor lehet hadat üzenni, ha az egyezséget a másik fél megszegte: „[Az eddigi béke] felmondása [mondatik ki] Allah és küldötte részéről azon pogá nyoknak, akikkel egyezséget kötöttetek. [...] És fájdalmas büntetésről adj hírt azok nak, akik hitetlenek, kivéve azokat a pogányokat, akikkel egyezséget kötöttetek, és akik azután nem rövidítettek meg benneteket semmiben és nem segítettek senkit ellenetek. Velük szemben be kell tartanotok a megállapodásukat a velük megszabott határidőig! Allah szereti az istenfélőket [...]. Ám ha azután, hogy egyezséget kötöt tek, megszegik esküjüket és rágalmazzák vallásotokat, akkor harcoljatok [ellenük mint] a hitetlenség mintaképei ellen! Számukra nem létezik esküvés. Talán abba hagyják.” 15 Ennek a szempontnak tökéletesen megfelel a Ciprus elfoglalásáról hírt adó győzelmi jelentés szövege, ami szerint bár a velencei dózse maga kérte a békét A ciprusi hadjárat (1570–1573) muszlim indoklása 331 12George Hill: The History of Cyprus . Volume III. The Frankish Period. 1432–1571 . Cambridge, 1972, 883. 13William Montgomery Watt: Az iszlám rövid története . Budapest, 2000, 38–39. 14Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt. Borzsák István fordításában. In: Humanista történetírók . Sajtó alá rendezte Kulcsár Péter. Budapest, 1977, 954. 15Korán 9:1, 4, 12. In: Korán. Simon Róbert fordításában. Budapest, 1988, 131–132.
