Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Romsics Ignác: 1938: az utolsó békeév
Az 1938. november 2-án Bécsben meghozott határozat, az ún. I. bécsi döntés a még vitatott kérdésekben kompromisszumos álláspontot foglalt el. Pozsonyt, Nyitrát és e két város környékét Szlovákiánál hagyta, Kassát, Ungvárt, Munkácsot és környéküket viszont Magyarországnak adta. Ezzel 11 927 km2 -nyi terület került vissza Magyarországhoz 1 millió 50 ezer főnyi lakossággal. Az 1941-es magyar népszámlálás szerint a lakosság 84%-a, az 1930-as csehszlovák népszámlálás szerint viszont csak 57%-a volt magyar anyanyelvű, illetve nemzetiségű. E nagy különbség részben az időközben lezajlott népmozgásokkal, részben a bizonytalan vagy kettős identitású népcsoportok alkalmazkodásával, továbbá maguknak a népszámlálásoknak az eltérő technikájával magyarázható. A döntés etnikai korrektségéhez mindazonáltal még a csehszlovák népszámlálási adatokból kiindulva sem fért kétség.4 Az I. bécsi döntést és a volt Felvidék déli szegélyének visszatérését a magyar közvélemény kitörő lelkesedéssel fogadta. Nemcsak a hivatalos Magyarország ünnepelt, hanem annak ellenzéke is. A sovinizmussal vagy elvakult nacionalizmussal egyáltalán nem vádolható Babits Mihály például versben üdvözölte az eseményt. Az örömmámorba ugyanakkor némi keserűség is vegyült: Szlovákia és Kárpátalja nem magyar részei nem kerültek vissza. A „mindent vissza!” bűvkörében szocializálódott emberek számára ez csalódást okozott. Nemcsak Márai Sándor cikkezett arról, hogy „a Felvidék a maga egészében történelmi egység” , és „a kassai határt mi nem tekintjük véglegesnek”. 5 Az etnikai elvű megosztás még egy olyan nagy realistát is, mint amilyen Bethlen István volt, csalódással töltött el, s arra sarkallta, hogy éles szemrehányásokban részesítse Németországot a „magyar érdekek” semmibevételéért. Hitler viszont, aki a Belvedere-palotában csak néhány percre jelent meg, maliciózusan úgy válaszolt a kritikákra, hogy a magyarok „túl sokat akarnak” és „túl olcsón”.6 A bécsi döntés körülményei nyilvánvalóvá tették, hogy a további revízióhoz Németország támogatása elengedhetetlen. Az Imrédy Béla vezette kormány 1938 és 1939 fordulóján ezért több lépéssel igyekezett demonstrálni németbarátságát. November végén engedélyezte a német kisebbség náci jellegű szervezetének, a Volksbundnak a megalakítását, majd januárban bejelentette Magyarország kilépési szándékát a Népszövetségből és csatlakozási óhaját az antikomintern paktumhoz. Erre válaszul a Szovjetunió hazarendelte budapesti követét, majd átmenetileg, a Németországgal való 1939. augusztusi „megbékélésig”, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal.7 Nyolcasok a magyar történelemben 32 4 Romsics Ignác: Magyar sorsfordulók 1920–1989 . Budapest, 2012, 62–72. 5 Márai Sándor: Ajándék a végzettől . Budapest, 2004, 161. 6 Gróf Bethlen István: Az új esztendő küszöbén. Pesti Napló , 1939. január 1. 7 Juhász: i. m. 200–210.
