Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Nyolcasok a magyar történelemben - Hatos Pál: Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága
katolikus egyháznak nem lesz nehéz a szociális és demokratikus eszmék útján járnia, mert az evangélium tele van demokratikus ideálokkal.49 Mindezen csatlakozá sok tarka kavalkádján túlmenően a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy a vidéken alig két hét alatt létrejött nemzeti tanácsok százai (több helyen a plébános vagy a lelkész vezette őket) mintegy a közvetlen demokrácia letéteményeseiként lojalitásukról biztosították a Nemzeti Tanácsot és a köztársasági államformát. A néphatározat így alkotmányosság és forradalmiság között lebegett, de az ambivalenciát ekkor elfedte az eufórikus hangulat. Kétszázezer ember várta kintről a proklamációt, budapesti polgárok, illetve az elővárosok és külvárosok nagyüzemeinek szervezett munkásai. Az ünnepség koreográfiája erősen 1848-ra hajazott, a kápolnai csata utolsó életben lévő hőseivel, Budapest összes cigányzenekarának felvonulásával, nemzeti zászlókkal és a szüntelenül felsíró kuruc és ’48-as dalokkal. A Kossuthnóta strófáit átköltötték, s Károlyi Mihállyal helyettesítették. Transzparensek tömkelege jelezte, hogy a köztársaság elnöke Károlyi Mihály. A nemzetiszínű zászló mellett már észrevehető tömegben ott voltak a vörös lobogók is, az ünnepség impozáns tömegeit jórészt a fegyelmezett munkások alkották. (Ezekben a hetekben a szakszervezetek tagsága hetenként tízezrével emelkedett.) Károlyi arról beszélt, hogy széjjel kell tépni a múltat. Később szemére hányták azt, amivel akkor mindenki egyetértett – Prohászka Ottokártól Jászi Oszkárig. Károlyi beszédének a fontosabb része viszont annak az utópiának a hosszas kifejtése volt, amely szerint a pacifizmus a jövő politikája Európában. Károlyi meg volt arról győződve, hogy a lövészárkok tapasztalata nem széjjelválasztotta, hanem összehozta az embereket, s a frontbarátkozásokhoz hasonlóan „a pacifista program a jövőben össze fogja foglalni az összes népeket, amely a jövőben biztosítani fogja minden népnek a függetlenségét, biztosítani fogja minden nemzetnek önállóságát és biztosítani fogja minden polgárnak szabad fejlődését, mert ez a pacifista program ma [...] világprogram.” 50 Károlyi, aki 1916 augusztusában „tigrisként” akarta védeni Erdélyt a románoktól, akit a király még egy hónappal korábban is „ultra na -cio na lis tá nak” tartott, akit a nemzeti színekkel lobogós forradalom juttatott hatalomra október 31-én, most, bő két héttel később azt gondolta, hogy a nacionalizmusnak leáldozott. Elődeivel szemben Károlyi megértette a háborús kimerültség pszichológiáját, azzal azonban nem számolt, hogy a lövészárkok pacifizmusa egy hullámzó és eldöntetlen küzdelem rövid szavatosságú terméke volt. Az összeomlás után egyszerre kirajzolódott: győztesek és vesztesek állnak szemközt egymással. Károlyi ekkor, a köztársaság proklamációjakor szakított végleg azokkal, akik – mint Milotay István – „az önző és mély nacionalitás kultuszában” látták a sikert és boldogulást.51 Beszédében a köztársaság nemzeti jellegének már néhány frázissal sem adózott, de ez később végzetes tévedésnek bizonyult. Deficitje ugyanis csak a Az őszirózsás forradalom mostoha köztársasága 25 498 órai Újság, 1918. november 26. 8. 50KN 1910 XLI. kötet, Függelék, 458. 51Milotay István: Forradalom után. Új Nemzedék, 1918. november 9. 1.
