Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Középkori hungarikák, pecsétek, címerek és oklevelek - Novák Ádám: Középkori Hungaricák és pecsétek Kassa Város Levéltárában (Archivum Secretum)
1230-ból való, melyben Kassát „villa Cassa”-ként említik. Az 1342-ből és 1347-ből származó jogok alapján Kassa szabad királyi város lett. 1369-ben Nagy Lajos király címert adományozott Kassának. Ez volt az első olyan városi címer Európában, melyet királyi oklevél erősített meg. Címerét később Luxemburgi Zsigmond, V. László és II. Ulászló is megújította.4 A 15. századra Buda után a legfontosabb magyarországi város lett, egyike a hét, majd nyolc tárnoki városnak, és a Pentapolitana (Kassa, Bártfa, Eperjes, Lőcse, Kisszeben), majd Hexapolitana (Késmárkkal együtt) északkeleti városi csoportosulás vezetője.5 A levéltár mindvé gig a város vezetőségének fenntartásában és kezelésében állt, és áll egyedülálló módon ma is. 2003-tól Szlovákia egyetlen olyan közlevéltára, mely nem állami, hanem városi kezelésben van. A levéltárat több ízben átrendezték, készítettek hozzá mutatókat. Johan Scheutzlich (1503–1512) még a középkor végén a város privilégiumaira vonatkozó anyagokat egy egységbe rendezte (Elenchus Jurium et privilegiorum Civitatis Cassoviensis). A második nagyobb rendezést Franz Anton Schwartzenbach levéltárnok végezte 1739-től. Haláláig, 1764-ig időrendi sorrendbe rendezte az archívumot. Témák szerint csoportokra osztotta a legfontosabb jogbiztosító iratokat, és létrehozta a Tabularium metropolitanae a Superiori Hungaria Regiae et liberalis civitas Cassoviensis c. gyűjteményt két kötetben. Az elsőben az Archivum Secretum, vagyis a Titkos Levéltár anyaga kapott helyet, mely az 1239– 1705-as évkörből tartalmaz okleveleket.6 Az általa kialakított rendszer a mai napig létezik, és ennek keretében őrzik ma is az okleveleket. A Titkos Levéltáron kívül létrehozta a később róla elnevezett gyűjteményt, a Schwartzenbachianat. Munkáját a 19. század elején Jozef Schram folytatta (Schramianum ) 1822-ig. A 19. század végén a város vezetése, elsősorban Éder Gyula főjegyző közbenjárására új, saját épületet kapott a levéltár. Az új épületben a korban modernnek számító, igényes kivitelezésű kutatószobát állítottak fel.7 1885-től 1918-ig a levéltár vezetője Kemény Lajos volt (1859–1927), aki amellett, hogy segítette az ide érkező kutatók munkáját, számos forrást publikált a városi anyagból, többek között a Történelmi Tár , az Archaeológiai Értesítő és több várme gyei folyóirat hasábján, mint például az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez , vagy a Történelmi közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából . 8 A második világháború után a levéltár nehéz körülmények közé került. Csupán az Középkori hungarikák, pecsétek, címerek és oklevelek 228 4 Kemény Lajos: Kassa város czimerlevelei. Turul , 1905. 4. sz. 167–172. 5 Halaga R. Ondrej: A kassai városi könyvek (1394–1737). Levéltári Híradó , 1957. 3–4. sz. 518–549., 518. 6 Kemény Lajos: Kassa Város Levéltára. Magyar Könyvszemle, Új folyam, 3. kötet, 1895. 3. sz. 227– 234. Lásd még Pálffy Ilona: Városi levéltáraink kezdetei. Levéltári Közlemények , 1940–1941. 351– 379., különösen 360. 7 Szilágyi Sándor: A kassai levéltár új rendezése. Századok , 1882. 603–608. 8 Bár a korszak sajátosságaként ezek jórészt „oklevélkalászatok” az Árpád-kortól a 17. századig, Kemény Lajos munkássága, melyet a Magyar Művészet 1927. évi folyamának 542. oldalán kortár sai is dicsértek, egy méltó összefoglalásért kiált.
