Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat - Völgyesi Zoltán: Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben
Ricsei 1956 februárjában ismerkedett meg a fiatal költő Soós Zoltánnal, akit alig 21 évesen neveztek ki igazgatónak a városi kultúrház élére, s márciusban irodalmi kör szervezésébe kezdtek. Az volt a céljuk, hogy összefogják az irodalom kedvelőit, ugyanis mindketten verseltek, s vonzódtak az irodalomhoz.11 1956 szeptemberéig mindössze három szűk körű összejövetelt tartottak, melyen rajtuk kívül rendszeresen részt vett egy fiatal gimnáziumi tanár, Tasi Miklós. A kör szervezését hónapokkal elhalasztották, mivel a tanév végén, júniusban Ricsei a kislánya asztmájára hivatkozva áthelyezését kérte Hajdúnánásról Nógrád megyébe. Valójában a túlfeszített munka miatti kimerültsége és erősen depresszív kedélyállapota játszotta a fő szerepet abban, hogy áthelyezését kérte, amit a minisztérium engedélyezett számára.12 Családjával egy kis nógrádi faluba került, de csak egy rövid időre, mivel a hely nem megfelelő volta miatt visszakérte magát inkább Nánásra. Még tanévkezdet előtt, augusztus közepén visszaköltözött, tanévkezdetre visszatért a munkakedve, s folytatta rövid időre megszakadt igazgatói tevékenységét. 1956 szeptemberében Ricsei újra az irodalmi kör szervezésébe fogott, mire azonban az első nyilvános rendezvényre sor került, az országban bekövetkező politikai változások hatására az irodalmi jellegűnek indult kezdeményezésből inkább közéleti-politikai vitafórum lett, ahol a fővárosi Petőfi Kör és a debreceni Kossuth Kör mintájára mód nyílt a fennálló rendszerrel szembeni kritikák és javaslatok megfogalmazására.13 A kör szervezéséről Ricsei tájékoztatta a város akkori vezető it, Fazekas Jenő párttitkárt és Szilágyi Gyula tanácselnököt, akik ehhez az engedélyt megadták. Egyébként Ricseinek és Soósnak is jó kapcsolata volt a városvezetőkkel, főleg Szilágyival, aki tanácselnökként felettesük volt.14 Ricseit lelkesítették az országban folyó változások, és úgy érezte, helyben is cselekedni kell. „Pest után vidéken is kezdődött a mozgolódás, a lengyelországi esemé nyek jöttek, s ezek hatására mi is belelkesedtünk, kezdtünk ezekkel az eseményekkel foglalkozni. Úgy hiszem, hogy konkrét politikai események értékeléséből tértünk rá Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben 211 11A kör megszerveződéséről, vitáiról részletesebben írtam a hajdúnánási forradalom történetét fel dolgozó kötetben. Völgyesi Zoltán: Kisvárosi történet. Az 1956-os forradalom és a zsidóellenes meg mozdulások Hajdúnánáson. Budapest, 2001, 79–88. 12Ricsey Edit közlése szerint Ricsei Balázs bipoláris zavarban szenvedett. Ez olyan kétpólusú hangu lati betegség, amelynek lényege, hogy hosszabb lehangolt (depressziós) és felhangolt (aktív, „pörgös”) időszakok váltakoznak a személy életében, s a különböző kedélyállapotú fázisok hossza több hónap vagy akár év is lehet. 13Interjú Ricsei Balázzsal (1992). Interjú Tasi Miklóssal. Hajdúszoboszló, 1992. (Készítette: Völgyesi Zoltán). MNL HBML XV. 55. 7. Ricsei Balázs bírósági vallomása, 1957. szeptember 26.; Önéletrajz, 1961. jún. 20. „Ricsei Balázs és társai” periratai. MNL HBML XXV. 21.b. B 844/1957. 14Ricsei barátságosnak nevezte a közte és Szilágyi közt kialakult akkori viszonyt. „A Szilágyi [...] egy nagyon rendes ember volt. [...] Én mély rokonszenvet éreztem a Szilágyival, és talán barátomnak is lehetett volna nevezni.” Interjú Ricsei Balázzsal (1992). Szilágyi is megerősítette a vele készült inter júban a jó kapcsolatot: „Ricsei Balázzsal és Soós Zoltánnal olyan kapcsolatunk volt, hogy bejárhatott akármelyik hozzám.” Interjú Szilágyi Gyulával. Debrecen, 1992. (Készítette: Völgyesi Zoltán). MNL HBML XV. 55. 6.
