Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat - Völgyesi Zoltán: Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben
részvételük miatt bűncselekménnyel vádolhatnak, azok többségükben „kisemberek”: munkások, alkalmazottak, értelmiségiek és parasztok. Az 1956-os események ellenforradalmi jellegének bizonyításában a bíróságok számára komoly nehézséget jelentett a résztvevők szociális származása, ezért „újításra” kényszerültek: új kategóriákat vezettek be az elkövetett cselekedetek megítélésekor, illetve a személyek jellemzésekor. A résztvevők egy részét a megtévesztettek, megtévedtek közé sorolták, s igyekeztek „elkülöníteni” őket a tudatos ellenforradalmárrá vált „osztályárulóktól”, míg a fegyveres harcokban részt vett munkásokat, munkásfiatalokat „lumpen elemekké”, huligánokká, „deklasszálttá” minősítették át. Mivel a nyomozó szervek az ’56-os résztvevők között a legnagyobb igyekezetük ellenére is csak elvéve bukkantak ún. osztályellenségre, ellenforradalmat szervező tudatos ellenforradalmárokat pedig végképp nem találtak (ami következett az események spontán, „népforradalmi” jellegéből), a büntetőeljárás során szükség volt olyan vádlottakra, akikre valahogy „ráhúzhatták” az előkészítő, szervező és/vagy a vezető szerepet. Az ügyészség ezért ügyelt arra az egyes pereknél, hogy a vádlottak közé kerüljön olyan személy, aki iskolázottsága, képzettsége, foglalkozása révén kinevezhető a csoport vezetőjének. Gyakorta előfordult, hogy a vádiratban szereplő vádlottak úgy alkottak „szervezkedő” csoportot, hogy az eljárás előtt egyáltalán nem, vagy csak felszínesen, látásból ismerték egymást. A megtorlás részét képező eljárásokban a belügyminisztérium játszotta a főszerepet a pártvezetés iránymutatásai alapján. A rendőrség, főként a politikai nyomozó osztályok feladata volt a felelősök felkutatása, ha szükségesnek látták, a letartóztatásuk, valamint bizonyítékok gyűjtése, tanúk kihallgatása. Az ügyészség és a bíróság feladata pedig olyan perbeli tényállás kreálása volt, amely igazolta az események ellenforradalmi jellegét, alátámasztotta a büntetésre kiszemeltek bűnösségét és kellően súlyos büntetését. Ennek érdekében a valós elemeket felhasználva, azokat kiegészítve, ám a történteket sok esetben eltorzítva konstruáltak olyan ügyeket, amelyek megfeleltek a politikai elvárásoknak.6 A büntetőeljárás fázisai alapján az iratok három csoportba sorolhatók: nyomozati anyagok, ügyészségi, valamint bírósági iratok. A nyomozati anyagok között előfordulnak bizonyítékként csatolt, a forradalommal egyidejűleg keletkezett dokumentumok is. Így maradt fenn például másolatban azon előadásvázlat, amit a hajdúnánási értelmiségi kört szervező, majd a helyi forradalmi bizottmány titkárává választott Ricsei Balázs készített (erről később még lesz szó).7 A nyomozati anyagok egy része magát a nyomozati eljárást dokumentálja: házkutatás elrendelé-Az ellenforradalom tudatlan szekértolója? A bűnös konstruálása egy 1956 utáni politikai perben 207 6 Vö. Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizs gálata. Budapest, 2016. 7 Vázlat a beszámolóhoz. Ricsei Balázs feljegyzései. (Másolat). „Ricsei Balázs és társai” periratai. Magyar Nemzeti Levéltár Hajdú-Bihar Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL HBML), A jogszolgáltatás területi szervei, Bíróságok és ügyészségek, A Debreceni Megyei Bíróság iratai (a továbbiakban: XXV. 21.b.), B 844/1957.
