Levéltári Közlemények, 89. (2018)
Magyarságkép a 20. században - Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Mindszenty bíboros és a magyar koronázási ékszerek témája az amerikai diplomaták levelezésében (1957–1970)
a nagykövet bemutatkozó látogatásai előtt a mellékelt másodpéldányok időt takarítanak meg, ha a kérdés aktuálissá válna. A kiutazására váró leendő nagykövet Washingtonban Robert McKisson referenssel is hosszabban beszélgetett a regáliákról. Így kijelenthető, hogy az ideiglenes ügyvivőkkel ellentétben, Hillenbrand nagykövet a korona kényes kérdésének kezeléséhez előrelátó módon megkapja a kellő felkészítést. A mellékletek között olyan korábbi iratok szerepelnek, mint a fentebb ismertetett O’Shaughnessy–Tyler levelezés 1964–65-ből. Hillenbrand azt az instrukciót kapja, hogy az ott szereplő három pontból álló Nyilatkozatot szó szerint idézheti, amennyiben Péter János külügyminiszter,54 vagy Szilágyi Béla azt – a saját kezdeményezésére – felvetné. Amennyiben a bemutatkozó látogatás alkalmával a magyar partnerek új kérdéseket tennének fel, azokat nyugtázza és terjessze fel a Departmentnek.55 Lisle levelének további mellékleteit a fentebb szintén ismertetett 1962-es Torbert– Vedeler levelezés képezi. Az igazgató ugyancsak emlékezteti a nagykövetet a Vedeler által 1962 novemberében a bíborosnál tett látogatására. Amennyiben Mindszenty vetné fel a kérdést, a nagykövetnek elegendő lesz a Vedeler-levél (1962. október 12.) végén fentebb szereplő két pontból álló tájékoztatást adnia az állagmegóvásról. Lisle megismétli, hogy a koronaékszerek témájában nem lenne tanácsos a bíborossal bármilyen közvetlen levelezésbe fogni. Mindszentyt semmilyen körülmények között sem szabad tájékoztatni a magyar hatóságokkal folytatott amerikai megbeszélésekről, vagy pedig a Szilágyival 1965-ben ismertetett USA-álláspontról. Lisle igazgató két olyan háttéranyagot is megküld Hillenbrand részére, amelyeket még 1952-ben a Department Hírszerzési és Kutatási Hivatalában dolgozó Andor C. Klay (Sziklay Andor)56 készített. (Ezek közül az egyiknek, a korona Mindszenty bíboros és a magyar koronázási ékszerek témája az amerikai diplomaták levelezésében 171 54Péter János (1910–1999): református lelkész 1935-től, külügyi területen állami szolgálatba lépett 1945-ben, Tildy Zoltán, majd Szakasits Árpád köztársasági elnök titkárságának vezetője. A tiszántúli református egyházkerület püspöke 1949. novembertől 1956. október 31-éig, amikor lemondott. November 19-én visszahívták, de ezt végleg elutasította 1957. december 20-án. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kormánymegbízottja 1956. decembertől, majd elnöke 1958. februárig. Ekkor lett a külügyminiszter első helyettese, külügyminiszter 1961. szeptember 13. – 1973. december 14. között. 55Hillenbrand nagykövetet Kádár János 1967. november 30-án fogadta. A hetvenperces találkozó során a Mindszenty-probléma igen, a koronázási ékszerek kérdése viszont nem merült fel. Lásd Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Majd’ halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élet történetéhez. Budapest, 2008, 1104–1110. 56Sziklay Andor, Andor C. Klay (1912–1996): magyar származású amerikai újságíró, hírszerzési elemző, diplomata a Departmentben (1946–1951), a Szovjet és Kelet-Európai Hírszerzési Osztály magyar részlegének vezetője (1951–1956). Belgrádban II. o. titkár (konzul) 1958–1959, majd I. o. titkár 1959–1961 között. Frankfurtban politikai diplomata (1962–1967). Berlinben a Kelet-Európai szekció vezetője (1967–1970.) Az American–Hungarian Associated Press washingtoni tudósítója 1970–1991 között. Adjunktus az Egyesült Államok Külügyi Szolgálatának Intézetében (1970–1979). Magyarul olvasható műve: Kanyargós utakon. Amerikai kormányszolgálatban – államtitkok között. Budapest, 1992.
