Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
1910-ben a Kalocsai Jezsuita Érseki Főgimnáziumban kezdte meg tanulmányait, ahol 1918-ban érettségi bizonyítványt szerzett,26 ezt követően 1922-ig Kalocsán folytatott teológiai tanulmányokat. 1922. június 25-én Várady érsek szentelte áldozárrá Kalocsán. 1922. augusztus végétől Kishegyesre kapott kápláni kinevezést, majd 1939-ig hat településen (Hódság, Csantavér, Palánka, Újfutak, Apatin, Kúla) fordult meg káplánként, mielőtt Zichy érsek Kúláról a német többségű Dunacsébre helyezte volna át, plébánosnak kinevezve.27 A szovjetek bácskai bevonulásáig többek között Nuspl szerkesztette a Familienfreund és a Die Donau című lapokat. Híveit a szovjet megszállás közeled tekor maradásra buzdította, és maga is elhatározta, hogy semmiképpen sem hagyja el őket. Előre nem tudhatta, mi vár rá és sorstársaira. A partizánok délvidéki megtorlásaival 1944 őszén találkozott először Dunacsében. A községben november 9-én a húsz, találomra összefogott német férfi és fiú közül a két legfiatalabbat, Tiefenbach Józsefet és Róth Lajost agyonlőtték. Kutatásai alapján Hetényi Varga Károly azt vélelmezte, hogy a plébánost 1945. június 2-án hurcolták el a még Dunacsében megmaradt nőkkel, gyerekekkel és öregekkel együtt Tiszakálmánfalvára, majd az újvidéki lágerba. Nuspl korabeli jelentése ennek ellentmond, beszámolója szerint ugyanis már 1945. május 29-től internálták. Ekkor 45 éves volt. Hajlunk arra, hogy az utóbbi adatot fogadjuk el, még akkor is, ha a szabadulását követően jóval később, 1948-ban vetette papírra a jelentését. Ha ez így van, akkor a Magyar Katolikus Lexikon ban 28 is tévesen szere pel a június hó, Hetényi Varga Károlyra hivatkozva. Nuspl tudomása szerint a bácskai németeknek 1944 decemberében, a bánátiaknak pedig már november folyamán kezdetét vette az otthonaikból való elűzetés. A szovjet előrenyomulást követően a térséget megszálló jugoszláv partizánok esetenként a nem szerb, de szláv származású lakosokkal sem bántak kesztyűs kézzel. Tito származását ismerve, ez igencsak különösen hangozhat, hiszen apja horvát, anyja szlovén nemzetiségű volt. A. Sajti Enikő ezt azzal magyarázza, hogy „a partizán megtorlások nem egy-egy nemzet, nemzetiség ellen irányultak, hanem mindenki ellen, aki a győztesek filozófiája szerint kollaboráns volt, azaz veszélyeztethette az új rendszer társadalmi, politikai berendezkedését.”29 Forró Lajos is kiemelte, hogy a „törvénytelen likvidálások a magyarok mellett nem kímélték a partizánhatalom Műhely 352 26KFL Egyéb intézmények (a továbbiakban VI.), Kalocsai Érseki Főgimnázium (a továbbiakban 1.) 9. kötet. Bizonyítvány száma: 55/1918; „Jól érett ” minősítés. 27Adatok a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár Névtárából: Nuszpl Joannes. http://archivum.aszt rik.hu/?q=oldal/nuszpl-joannes (Letöltés ideje: 2012. május 29.). Vö. Hetényi-Varga Károly: Papi sorsok a horogkereszt és a vöröscsillag árnyékában. 2. A kalocsa-bácsi, csanádi, erdélyi, nagyváradi egyházmegyék üldözött papjai. 1994, Abaliget, 117. A további életrajzi adatok is ezekre hivatko zandók. 28Magyar Katolikus Lexikon: Dunacséb. http://lexikon.katolikus.hu/D/Dunacs%C3%A9b.html (Az utolsó letöltés ideje: 2012. május 29.) 29A. Sajti: Bűntudat... 150.
