Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)
nél voltunk reggelig” (1883. 01. 24. és 1883. 02. 08.). Az 1883-as év első felét megörökítő naplóbejegyzésekben a vendéglátó üzletek tekintetében egy kocsma, a Markotányos pince fordul elő leggyakrabban (1883 áprilisától kezdve). Az 1890-es év első három hetében háromszor volt Lowetinszky kávéházban. Január 5-én „3⁄4 4-kor el Wohlmuthoz, a kávé volt az ebédem. 1⁄2 6-kor Esztihez ”, három nappal később a születésnapján: „Ürmösözés 3⁄4 10-ig, aztán el Schäfferhez, ott kávézás s sörözés, a zenét, amely kitűnő, hallgatva 12-ig, s aztán haza. Röszler pénztárnokunk is nagyban duhajkodott ottan; csinos kis leányka tányérozott, igen gracziőz egy teremtés”. Négy napra rá pedig akkori szállásadója, egy pincér munka helyét kereste fel: „9-re értem haza; vacsorázás, beszélgetés, s aztán Borosnét elkísér tem férjéhez a Liliom kávéházba, hol komisz zene volt, grogozás, kucséberrel is játszottam. 11-kor haza.” Ezek azonban – ahogy az a lentiekben kiderül – nem tipikus kávéházi látogatások voltak a naplóíró számára, sem a helyszín, sem az időpont, sem a fogyasztás tekintetében. Törzskávéház, törzsvendég Lowetinszky János Józsefnek, valamint tágabb ismeretségi körének 1890–1891-ben volt egy törzskávéháza, ahol törzsvendégnek számítottak. Gyáni Gábor elemzésében arra mutat rá, hogy a Csorba-féle napló adatai nem igazolják a „törzskávéház” intézményét (miszerint a kávéházak „kialakult, stabil személyi körből álló közön séggel rendelkeztek, a másik oldalról nézve, tehát a kávéházakat rendszeresen látogatók többnyire egy vagy néhány kedvenc helyüket részesítették előnyben több száz társukkal szemben”). 4 Ezzel szemben a tanulmányomban vizsgált időszakban Lowetinszky számára a kávéház szinte kizárólag egy bizonyos kávéházat jelentett: Wohlmuth Adolf kávéházát. Wohlmuth Adolf Kerepesi (ma: Rákóczi) út 32. szám alatti kávéháza volt a naplóíró (és baráti körének) törzshelye (ugyanakkor a naplóíró néha-néha más kávéházakban is megfordult). A Wohlmuth-féle kávéházat először 1888 elején említette Lowetinszky, amikor is pár napra Budapestre érkezett szabadságra (1886 és 1889 között, mint említettem, Morvaországban végezte sorkatonai szolgálatát): „Budáról Muszilékhoz, uzsonnázás, onnan Ferihez, s tőle Wohlmuthoz, ott Sándor s Gyula nagy örömmel fogadtak, sörözés, 7 után el”, „ Wohlmuthoz, ott kávézás s biliárdozás” (1888. 02. 27. és 1888. 03. 01.). Miután 1889. szeptember végén végleg visszatért Budapestre, az év végéig tizenegy alkalommal tért be ebbe a kávéházba, egy-két hetente egyszer. A több teremmel rendelkező kávéház igen nagy lehetett – minderre abból is következtethetünk, hogy amikor 1886 nyarán Wohlmuth Adolf átvette a hely üzemeltetését és berendezési tárgyait, akkor a kávéház termeiben több száz széket A kávéházba járó budapesti kisember (1890–1891) 81 4 Gyáni: i. m. 64.
