Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Balogh János Mátyás: A kávéházba járó budapesti kisember (1890-1891)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 78 nes forrásanyagot felvonultató tanulmány elsősorban (újság)írók cikkein, könyvrészletein, beszámolóin és visszaemlékezésein, valamint egykori álszociográfiai írásokon alapszik. Átlagemberek által írt naplókat azonban nem vizsgált (ő sem – mint ahogy más sem Gyáni Gábor óta). E két cikk tehát két egészen különböző optikán keresztül vizsgálja a kávéházak világát. És bár tanulmányomban a napló elemzéséhez alapvetően Gyáni forrásválasztását és módszertanát követem, több ponton is eltérő megállapításra jutok, így például arra, hogy a kávéház-látogatás nem csak a „középosztály” attribútuma lehetett: budapesti „kisemberek” már a 19. század végén is jártak kávéházba. És fontos hangsúlyozni: „igazi” kávéházba (is), nem csak kávémérésekbe, kocsmákba vagy éjjeli mulatókba. Lowetinszky és naplója, az elemzés időköre Lowetinszky János József (1866, Pest – 1935, Budapest) páratlan művet hagyott maga után. Életének nagy részét Budapesten töltötte, felnőtt fejjel végezte el a polgárit, évekig dolgozott a vasútnál, majd Pest vármegyénél kishivatalnokként. Rövidebb ideig raktáros is volt egy tejkereskedőnél, sőt, 1898-ban két hónapig még kávémérést is üzemeltetett Angyalföldön. Naplóját 16 éves korától haláláig írta, a nap mint nap rendkívül akkurátusan vezetett korpusz 40 vaskos kötetben maradt meg. Ezen – terjedelme, felépítése és szerzője társadalmi státusa miatt – páratlan társadalomtörténeti forrás lehetőséget nyújt arra, hogy általa egészen mély betekintést nyerhessünk a budapesti kisemberek világába.3 Lowetinszky természetesen (és szerencsére) nem azért írta naplójában a kávéházzal kapcsolatos sorait, hogy ezáltal tudatosan valamiféle (emlék)képet nyújtson a kávéházak általános karakterisztikájáról és az ő életében betöltött szerepükről – ellentétben sok egykorú (vagy visszatekintő) szépírói szöveggel és, nevezzük így, álszociográfiai írással. Tehát nem ír összegzően a kávéházi szokásairól (sem), nem értékeli azokat, e kérdés rekonstruálását – a napló részben sematikusan ismétlődő, részben elszórtan található adatai alapján kísérelhetjük meg. 1889 szeptemberében új időszak kezdődött a naplóíró életében, ugyanis visszatért Budapestre hároméves morvaországi katonai szolgálat után. Ez az újabb budapesti korszak 1892 legelején szakadt meg, amikor több mint egy évre ismét eltávo- 3 É letéhez és naplójához bővebb lásd Balogh János Mátyás: Fél évszázad „szerelmi dolgai”: Egy altiszti altest önképe és statisztikája. Aetas, 2008. 3. sz. 101–127.; Uő: A vasút mint megálló – egy átutazó proletár a vasútnál. In: Bana József – Katona Csaba (szerk.): „Szigorúan ellenőrzött vona tok”: A győri Mediawave Fesztivál keretében 2008. április 29-én megrendezett tudományos konferencia előadásai. Budapest – Győr, 2009, 11–22.; Uő: Kisemberek kishitelei a 19. század végi Budapesten. Aetas , 2010. 2. sz. 118–140. A napló a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban található. (Jelzete: B 0910/209.) A Nemzeti Kulturális Alap támogatásainak köszönhetően a naplóból több év is (így 1890 és 1891 is) olvasható online – A magyar Švejk. Egy naplóíró kisember mindennapjai a 19–20. századi Budapesten. (http://magyarsvejk.blog.hu) Szerkesztő: Balogh János Mátyás.
