Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Nagy Levente: Román kálvinista-pravoszláv hitviták a 17. századi katekizmusok tükrében
A reformáció és magyarországi öröksége 64 orosz és görög papok egyetértésével, rövid kérdések és feleletek formájában, azért, hogy bárki, a tanulásra vágyó a keresztények közül egyedül, minden irányítás nélkül, megfelelhessen a fent említett lutheráno-kálvinistáknak.” 2 Ha ez a szláv nyom tatvány valóban megjelent, akkor ez az első protestánsellenes pravoszláv vitairat. A címben emlegetett Konrad Theodorik minden bizonnyal Conradus Theodoricus, azaz Dietrich Conrad (1575–1639) ulmi evangélikus püspök lehetett, akinek Institutiones scatecheticae című műve 1613-ban jelent meg először. Conrad az Institutiones ban Luther nagy kátéját dolgozta át és rövidítette le a teo lógus hallgatók számára. Rejtély, hogy a görög és „orosz” (inkább ruszin, ukrán) papok miért éppen ezt a katekizmust választották cáfolatuk tárgyává. Conrad kátéja Magyarországon főleg lutheránus környezetben volt ismert, és a lutheranizmus a 17. század közepén a keleti ortodoxia irányába semmilyen missziós tevékenységet nem folytatott. 1645-ben a soproni Johann Winckler, 1649-ben pedig szintén a soproni Andre Löffel könyvtárában bukkant fel a káté.3 Korabeli erdélyi könyvesházakból egyelő re nem került elő példány. Minden bizonnyal ismert lehetett a felföldi lutheránusok között is, hiszen tárgyalt korszakunkhoz képest némileg később, 1673-ban Lőcsén, Giovanni Battista Reggiani olasz konventuális ferences magyarországi missziója során megjelentette Conrad művére válaszul katolikus ellenkátéját Anticatechetica seu errores a Conrado Dieterico in institutionibus catecheticis cím mel.4 Moldvába valószínűleg lengyel közvetítéssel jutott el Conrad katekizmusa. Az ószláv nyelvű Conrad-ellenes katekizmus azért lehet érdekes számunkra, mert nagyjából ugyanebben az időben készült, szintén Moldvában, egy szándékában az ószláv protestánsellenes kátéhoz sokban hasonló román vitairat is. Fent olvashattuk, hogy az ószláv káté azért íródott, hogy „bárki, a tanulásra vágyó a keresztények közül egyedül, minden irányítás nélkül, megfelelhessen a fent említett lutheráno-kálvinistáknak”. Ugyanezt a célt tűzte ki az alább tárgyalandó román nyelvű vitairat is: „És arra is megtanít minket [az apostol] , hogy amikor eljön az idő, meg tudjunk felelni [a protestánsoknak] és vitába szállhassunk velük.” Nem kizárt, hogy a román szöveg az ószláv nyelvű Conrad-ellenes katekizmus fordítása vagy átdolgozása. A román vitairat kéziratát egy „Zaránd vidéki hölgy” adta át 1909-ben a folklorista Andrei Bârseanunak. A Spunerea legiei creștinești cu răs puns („A keresztény törvény feleletekkel való előadása”) című kéziratot tartalmazó kolligátum jelenleg a Bukaresti Akadémiai Könyvtár kézirattárában található. A 2 Az eredeti orosz címleírást lásd Ion Bianu – Nerva Hodoș – Dan Simonescu (ed.): Bibliografia Românească Veche 1508–1830 . Vol. IV. București, 1944, 24. 3 Tibor Grüll – Katalin Keveházi – József László Kovács – István Monok – Péter Ötvös – Katalin G. Szende (Hrsg.): Lesestoffe in Westungarn. I. Sopron (Ödenburg) 1535–1721 . Szeged, 1994, 116., 140. 4 Reggianiról magyarul legutóbb Bánfi Szilvia: A sztropkói Szent Kereszt plébánia 17. századi, gyó nást igazoló űrlapjáról. In: Ekler Péter – Varga Bernadett (szerk.): „Serpentarius viginti quatuor stellis decoratus”. Baráti ajándék Farkas Gábor Farkasnak. Budapest, 2015, 9–10.
