Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
A céhek vallásügyének rendezése a II. József türelmi rendeletének köszönhető enyhülés után végül 1791-ig váratott magára. Az 1791. évi 26. tc. kimondta ugyanis, hogy a céhtagok szabadon élhetnek vallásukkal, vallása miatt senkit nem szabad kizárni a céhből és a munkából, katolikus szertartásokra, körmenetekre stb. kötelezni nem szabad, és a protestáns céhtagoknak nem kell Máriára, valamint a szentekre esküt tenniük.40 * Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a céhekben az 1720–1730-as években felmerült vallási ellentétek többségükben még tényleges vallási problémákat takarnak, melyek elsősorban a katolikus körmeneteken való részvételhez kapcsolódnak. Ezek azonban lassan csak ürüggyé válnak, és az 1740–1750-es években valójában már gazdasági érdekellentétek lapulnak mögöttük: az egyes céheken belüli, vagy különböző, de hasonló iparágakban tevékenykedő céhek közötti gazdasági konkurenciaharc. Habár III. Károly és Mária Terézia e problémák rendezésekor elsősorban a katolikus vallást támogatta, de mindig figyelembe vették a gazdasági érdekeket is; ott, ahol az iparfejlesztés, a céhes keretek tágítása megkívánta, a protestánsok is kedvezményekhez juthattak. Az 1764-ben kiadott és rendeletként életbe lépett céhszabályozás végül kimondta, hogy a vallásnak semmi köze az iparűzéshez. Ez a rendelet megnyitotta az utat a céhen kívüli, szabad iparfejlődés előtt, lehetővé téve a katolikus céhekből vallási ürüggyel kiszorított protestánsoknak is a munkavállalást. II. József türelmi rendeletének kiadása után pedig a céheken belüli vallási problémák teljesen meg is szűntek. A reformáció és magyarországi öröksége 60 40Extractus benignarum normalium resolutionem in publico-ecclesiasticis ad annum usque 1844 inc lusive editarum, ordine materiarum digestus. Tirnaviae, 1846, 1791. 26. tc.
