Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Tuza Csilla: Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században
likus céhtagok nem tudtak békében dolgozni egymás mellett.17 Még az 1760-as években is érkeztek a helytartótanácshoz panaszok ez ügyben, és ekkorra a helyzet még tovább romlott. Timon József helytartótanácsi tanácsos egy 1763-as vizsgálata során megállapította, hogy az ágostai hitvallású tímár mesterek már sokkal többen vannak, ennek oka, hogy a mesterek fiai apjuk vallását követik, és ők előnyt élveznek a céhbejutáskor. Vagyis egy-két generáció alatt bármelyik céhben minden szabályozás és rendelet ellenére ily módon felborulhatott a katolikus és protestáns céhtagok számának egyensúlya.18 Ebből az következhet, hogy a céhen belül kiéle ződtek a vallási ellentétek, és miként alább néhány példán keresztül is látni fogjuk, előbb-utóbb a katolikusok és protestánsok külön céhet akartak alapítani. Ilyen ügyekben minden esetben a helytartótanácsnak kellett döntenie. A céhes életben tapasztalt vallási ellentétek kibontakozása szervesen illeszkedett a 18. század protestáns felekezetei és a katolikus egyház között folytatott harcba, vitába. Hosszú távon a céhek vallási problémáinak elemzését ennek a szélesebb kérdéskörnek a vizsgálatával lehet teljessé tenni. Azt is látnunk kell azonban, hogy az 1750-es évekre már ennél többről volt szó; számos esetben tapasztalható a vallási felekezetek mentén szerveződő céhesedés, a céhet vallási megkülönböztetés miatt elhagyó legényekért (mint munkaerőért) folytatott harc. A vallási indokok itt már tehát a gazdasági érdekeket leplezik, és nem mindig takarnak valódi vallási ellentéteket.19 Ausztriában a kameralista gazdaságszemlélet jegyében már a 17. század végétől az osztrák állam különböző rendeletekkel segítette elő az ipar fejlesztését, a céhen kívüli iparosok munkájának megkönnyítését. 1725-ben például azok az iparosok, akik a magas felvételi taksa megfizethetetlensége vagy származásuk, vallási hovatartozásuk miatt nem kerültek be a céhbe, védlevelet (Schutzdekret ) kérhettek és kaphattak az uralkodótól, hogy önállóan vagy állami megrendelésre dolgozhassanak tovább. Magyarországon nem volt ilyen államilag támogatott rendszer, és a protestáns legények igen gyakran munka nélkül maradtak. Számukra a lehetséges utat még az 1750-es években is egyedül az jelenthette, ha kontárként próbáltak meg boldogulni egy olyan nagy létszámú településen, ahol a céhen kívüli iparosok is találhattak munkát, illetve, ha egy uradalomban próbáltak meg elhelyezkedni. Az 1761–1764-es céhrendezés gyakorlatilag szabad utat Vallási ellentétek a magyar céhes életben a 18. században 53 17MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Acta miscellanea (a továbbiakban: C 42), Fasc. 17. No. 154. 18Timon József példákat is hoz: Sopronban 1763-ban két katolikus pékre 17 protestáns jutott, egy katolikus esztergályos mellett hat akatolikus dolgozott, egy katolikus tímár mellett 10 akatolikust talált. Jelentése: MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Acta mechanica (a továbbiakban: C 25), Lad. D No. 1. Sopron. 19Csak egyetlen példa: a tabáni rác szűcsök és a budai szabók ellentéte kezdetben vallási különbsé gekből fakadónak tűnt, de igen hamar kiderült, hogy valójában hatásköri vitáról volt szó, azaz el kellett dönteniük, kinek milyen termék előállításához van joga. MNL OL Magyar Királyi Helytartótanács Levéltára – Benigna mandata (a továbbiakban: C 13), 1740. augusztus 26.
