Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - Kémtörténet másként (Majtényi György - Mikó Zsuzsanna - Szabó Csaba [szerk.]: Kémek, korok, életek. Erica Glaser Wallach és Noel H. Field története) Tabajdi Gábor
ban. Drámai, fordulatos sorsáról a történeti elemzések mellett dokumentumfilmek is készültek. (Minderről a könyv alapos bevezető tanulmányának historiográfiai részei is áttekintést adnak.) Field kétségkívül egy ismert 20. századi szimbólum, egy ideológiákat, törekvéseket, útkereséseket megtestesítő alak, akinek különös transzfer-szerep jutott. Élettörténete Nyugaton és Keleten is elbeszélhető. Személyiségfejlődésének állomásai a legkülönbözőbb helyszínekhez kapcsolódnak, legyen szó a pacifista mozgalomról, a Népszövetség apparátusáról, a második világháború alatt is tevékeny nemzetközi segélyszervezetekről, vagy a világméretekben kiépülő kommunista hálózatról, végül a kádári Magyarország hétköznapjairól. A jelen kötetben kétszereplőssé bővített dráma érzékletesen tárja fel, hogy a 20. századi globális hatalmi játszmák miként daráltak fel személyes kapcsolatokat vagy akár emberi személyiségeket is. A kritikai megközelítéssel élők számára a tanulmány és a közölt forrásegyüttes indirekt válaszokat ad a (papíralapú) publikációval kapcsolatos kérdésekre. A könyvben jól érezhető a szerkesztők azon felfogása, amely a történeti megismerést egy folyamatnak, a történetírást folyamatos diskurzusnak tekinti, amelyben meghatározó szerep jut a jól szervezett tudományos műhelyekben folyó munkának (egy levéltár forrásőrző és forrásfeltáró szerepének). Ennek megfelelően, a Magyar Nemzeti Levéltár „projektjeként” megjelenő kötetben korábban publikálatlan dokumentumok megjelentetése jelenti az új elbeszélés alapját. Ennek bázisán Field és nevelt lányának profilja is élesebben rajzolható meg, tágabb, illetve mélyebb értelmezési keretek használatára nyílik lehetőség. A szerzők vállalása módszertani értelemben is világos. A politika- és társadalomtörténet megalapozott téziseit felhasználva, de azok keretein túllépve, a teljes életutat vizsgálva, a történeti pszichológia eszköztárával közelítenek elemzésük alanyaihoz. Választásuk azonban nem kizárólagos, hiszen a történeti áttekintés kapcsán vagy a jegyzetek révén felkínálnak egyéb elméleti paradigmákat is. Ugyan -akkor kétségtelen, hogy a szerzők korábbi írásai alapján is rendelkeznek a pszichohistória iránti fogékonysággal, közös munkájuk tehát ilyen értelemben sem előzmény nélküli. S persze a nagyszabású per és szereplőinek sorsát elemezve, más publikációkban sem ismeretlen a lélektani szempontok alkalmazása. E trend hazai jelenlétét mi sem bizonyítja jobban, mint e Field-kötet megjelenésével lényegében egy időben napvilágot látott munka: az Államvédelmi Hatóság vezetőjének, Péter Gábornak az életrajza.1 Igaz, ebben a szerző, Müller Rolf a pszichológiai megköze lítést deklaráltan elveti. Ám mégis visszatérően utal a Field-ügy idején még a per „megrendelőjeként” tevékenykedő Péter Gábor sorsának értelmezésekor a pszichológiai megközelítés lehetőségére. Természetesen Noel Field személye és az újonnan feltárt iratok is alkalmasak ilyen típusú vizsgálódásokra. Maga a közölt válogatás is rávilágít a forrásbázis sokszínűségére. A kötetben olvasható ifjúkori esszé, a fogságban írt vallomás, önrefle-Irodalom 508 1 Müller Rolf: Az erőszak neve: Péter Gábor. Az ÁVH vezetőjének élete . Budapest, 2017.
