Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - „Kedves Lajosom!” („Kedves Lajosom!”. Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz, 1879-1916. A leveleket sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta Reisz T. Csaba) Szakács Annamária
az említett folyóirat- vagy újságcikkek pontos adatait, illetve a további kutatást megkönnyítő levéltári ügyiratszámokat adja meg Reisz. A forráskiadó a levelekben sokszor monogrammal, keresztnéven, vagy a Thallóczy-féle baráti kör becenevén szereplő személyek azonosítását nem a feleslegesen ismétlődő lábjegyzetek alkalmazásával oldja meg, hanem a névmutatóba utalóval veszi fel ezeket az adatokat. Így B., a „podeszta” (azaz polgármester) a névmutató alapján azonosítható Bárczy István polgármesterrel, és a további példákat is sorolhatnánk. Megjegyzendő, hogy a névmutató következetesen törekszik a születési és halálozási év megadására, ami akár a névtérépítők számára is hasznos segítségül szolgálhat. (Ugyan ki tudta eddig, hogy pl. Krommer Ferenc levéltári tiszt, később kezelő igazgató mettől meddig élt?) Ez a névmutató-megoldás követendő példa lehet más forráskiadók számára is. A levelek tartalmát röviden így jellemzi a szerkesztő: „Csánki Dezső leveleiben egyrészt családi ügyeivel – saját és Thallóczy fogadott fia, Dénes, valamint lánya vőlegénye, Vadon Géza karrierjének előmozdításával –, történettudományi (forráskiadási) kérdésekkel, az országos és részben a fővárosi levéltár személyzeti és szakmai ügyeivel, ben ne többször a levéltár építésével, valamint a Magyar Történelmi Társulat ügyeivel foglalkozik, igen őszintén, sokszor kifejezetten nyersen.” (15. o.) A levelek olvasásakor a múlt századforduló időszakának történettudományi életébe, annak kulisszatitkaiba tekinthetünk bele, és gyakran mondhatjuk magunkban, hogy „nahát, már akkor is...?”. A kötet képtárral zárul, ahol időrendben eddig ismeretlen képek, levelezőlapok és levelek is szerepelnek, így segítve az olvasót a kötet két főszereplőjének elképzelésében. Ehhez az összeválogatáshoz is részletekbe menő ikonográfiai kutatást végzett a kötet szerkesztője. A forráskiadás alaposságára jellemző, hogy legfeljebb apróbb figyelmetlenségből kerültek bele olyan hibák, amelybe a recenzens végre beleköthet. Így tévedésből Füzesabony szerepel Csánki szülővárosként (33. o.), Cherven Flóris (1840–1928) tévesen Chevra alakban szerepel a bevezetőben és a mutatóban (22. és 194. o.), Szabó Dezsőt pedig rosszul azonosította, mert itt bizonnyal nem az íróról, hanem a debreceni történészről (1882–1966) van szó (200. o.). Bár a forráskiadást általában nem értékelik olyan súlyúnak, mint a feldolgozások elkészítését, nyugodtan állítható, hogy a jó forráskiadás elkészítése talán az egyik legnehezebb történészi feladat. A szöveggondozás, a kihagyható és kihagyandó részek megállapítása, a szövegközlési elvek és a helyesírási szempontok, az alkalmazandó apparátus helye, mértéke és mélysége összességében egy igen összetett, nagy figyelmet igénylő munka, amely alapos felkészültséget igényel annak művelőjétől. Az a fajta részletesség, amivel e kötetben találkozhatunk, hasznos útmutatóul szolgálhat azon fiatal történészeknek – így e sorok írójának – is, akik hasonló forráskiadásra vállalkoznak. Meg kell jegyeznem, hogy Teleki Sándor naplójának kiadásához kapcsolódóan a kötetet sajtó alá rendezők éppen Reisz T. Csabával konzultálva kaptak bőséges muníciót a feladat elvégzéséhez. Irodalom 496
