Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - Róma - Washington - Budapest. Mindszenty József ügye a nemzetközi diplomáciában (Ádám Somorjai OSB - Tibor Zinner: Correspondence of Cardinal József Mindszenty with the Holy See from the American Legation, 1956-71) Zombori István
engedélyezi az egyházak működését. Ezen belül a katolikus egyház azért kapott különös hangsúlyt, mert nem egyedi, egyes államokon belüli önálló egységként létező szervezetről volt szó, hanem Róma irányítása alatt egy világméretű szervezetről. Az egyes országok egyházi vezetőinek a kinevezése is a római pápát illette. Ennek az elvnek az érvényesülése az 1950–60-as évek kommunista diktatúráiban különbözőképpen alakult. Ami a felsorolt öt főpap sorsában közös: mindannyian hosszabbrövidebb időt töltöttek a kommunista börtönökben, házi őrizetben, vagy mint Mindszenty, az amerikai nagykövetségen önkéntes fogságban. Sorsukat, magatartásukat vizsgálva ma sem tudjuk megmondani, hogy melyikük példája, viselkedése volt az, amely a többiek számára is megoldás lehetett volna. Ezért nem lehet ítéletet mondani arról, hogy Mindszenty koncepciója, a kommunista rendszerrel való konok szembenállása és a nagykövetségi tartózkodása idején a távozását illető követelései mennyiben minősíthetők pozitívnak vagy negatívnak. A kötet öt nagy fejezetben tárgyalja a vizsgált időszakot, amely alapjában véve a már említett három pápa személyéhez kötődik. Az 1958-as és az 1963-as pápaválasztások egy-egy olyan fontos periódushatárt jelentettek Mindszenty sorsában, amikor neki mint bíborosnak a pápaválasztáson részt kellett volna venni. Ez az öt fejezet teszi ki a kötet jelentős részét (29–678. o.). Az első fejezet XII. Pius pápa idő szakát jelöli 1956. november 4. és 1958. október 9. között. Ez idő alatt a bíboros több latin nyelvű levelet írt a pápának, de az amerikai fél hozzáállása miatt ezek nem jutottak el XII. Piushoz. A második fejezet a pápa halálával előállt helyzetről tudósít. Mindszenty a Bíborosi Kollégium tagjaként jogosulttá vált részt venni az új pápa megválasztásán. De mivel érvényben volt az ellene kiszabott magyarországi börtönítélet, a kiutazás végül elmaradt. A harmadik fejezet XXIII. János pápaságát öleli fel, tehát az 1958. október 28. és 1963. június 3. közötti időszakot. Továbbra is nehézséget okozott a kapcsolatfelvételben, hogy Mindszenty leveleinek eljuttatása a pápához az amerikai diplomácia jóindulatán múlott. Ennek az időszaknak az egyik legfőbb eseménye a pápa által meghirdetett II. Vatikáni Zsinat volt. Ezen Mindszentynek is részt kellett volna venni, de egyrészt a továbbra is fennálló hivatalos magyar vélemény miatt, másrészt a már jelzett pápa–bíboros közti kommunikáció akadályozása miatt ebben az ügyben nem történt előrelépés. A negyedik fejezet az 1963. június 3. és 1963. június 21. közti széküresedés időszakát vizsgálja. Ismét új pápát választottak, az eseményre Mindszenty is hivatalos volt. Ismeretes, hogy Mindszenty végül maradt az amerikai nagykövetségen. Az utolsó, ötödik feje zet az 1963. június 21. és 1971. szeptember 28. közti időszakot tárgyalja, VI. Pál pápasága alatt. Ekkor, 1964 szeptemberében került sor a Vatikán és a magyar állam közti részleges megállapodásra. E tárgyalásokon sarkalatos kérdés volt Mindszenty sorsa. A kötetben olvashatunk Mindszenty reakciójáról a megállapodás kapcsán, és olyan dokumentumokkal is találkozhatunk, amelyek segítenek megérteni Mindszenty 1971. szeptember 28-i távozásának körülményeit. A kötet végén a szerzők a témával kapcsolatos néhány fontosabb megállapításukat közlik, illetve szempontokat adnak a további kutatás számára. Összefoglalják Irodalom 481
