Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - Üj levéltárismertető a brassói és a barcasági szászság történetéhez (Archivführer zur Geschichte der Deutschen in Kronstadt und dem Burzenland. Wegweiser durch die Bestände des Staatsarchivs Kronstadt/Braçov und des Archivs der Honterusgemeinde unter besonderer Berücksichtigung der Handschriften. Bearbeitet von Heigl, Bernhard - Rezac, Petra - §indilariu, Thomas) Szirtes Zsófia
és intézményeket veszi alapul. Az így kialakított rendszer a városi iratokat a következő csoportok szerint ismerteti: I. oklevélgyűjtemények, II. iratok, III. számadá -sok, adójegyzékek, összeírások, IV. ülésjegyzőkönyvek, városi hivatalok és intézmények, a város mint földesúr, V. a brassói magisztrátus mint bírói fórum, VI. az állami levéltárban őrzött céhes iratok, VII. fényképgyűjtemények, VIII. térkép- és tervrajzgyűjtemények. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a városi jegyzőkönyvek sorozatát mindmáig a Stenner által készített ún. Grundrepertorium alapján lehet áttekinteni. E háromszázhatvannyolc kötetből álló sorozat, bár az ismertetőben csupán két sorban szerepel, a város 1709–1878 közötti történetére vonatkozó alapvető forráscsoport. Az (A) alfejezetbe a szerzők olyan egyéb, eredetileg nem a városi levéltárhoz tartozó fondokat is felvettek, amelyek tartalmilag szorosan kapcsolódnak az ismertetett anyaghoz, így például a Honterus levéltárból államosított céhes iratokat. A második alfejezetben (B) a brassói és barcasági egészségügyre, egyesületekre, szervezetekre és intézményekre, egyes községekre, iskolákra, bankokra és üzemekre, Brassó vármegyére (1876–), régióra és körzetre, valamint a brassói bíróságokra vonatkozó fondok szerepelnek. Ezen felül hagyatékok és gyűjtemények, valamint a kommunista párt és a tömegszervezetek helyi működése során képződött fondok és irategyüttesek is helyet kaptak e részben. A levéltárismertető az állami levéltárban található adminisztratív jellegű irategyüttesek esetében megadja a fond vagy állag számát, a helyben elérhető leltár (inventar ) jelzetét (ha van) és sorszámát, az iratanyag címét, évkörét, a hozzá tarto zó segédletek darabszámát, a levéltári egységek számát, majd a rendelkezésre álló román nyelvű segédletek alapján rövid leírást ad az adott forráscsoportról. (A Honterus levéltár adminisztratív iratai esetében is hasonló struktúrát követ.) A levéltári egységeknél figyelembe kell venni, hogy a román levéltári rendszerben nem használatos az iratfolyóméter, így a feltárandó források terjedelmét a segédletben megadott egység (irat, kötet, „dosar ”) alapján lehet felbecsülni. A kutatás tervezése kor érdemes figyelembe venni, hogy a levéltár jelenleg hetente csupán három napon tart nyitva, és naponta tizenöt tétel kérhető ki. Ez darabszinten rendezett iratanyag esetében mindössze napi tizenöt dokumentumot jelent, ugyanakkor az esetenként több száz vagy akár több mint ezer oldal terjedelmű kötetekből naponta öt darab kérhető ki. Hangsúlyoznunk kell, hogy az ismertető nem váltja ki a jóval részletesebb román nyelvű leltárak áttekintését, csupán kezdeti eligazodást nyújt. A szerzők külön fejezetet szenteltek az egyházi és az (1895-től) állami anyakönyveknek. Az egyházközségek 1949–1950-ben, a kommunista közigazgatási reform értelmében kötelesek voltak átadni az egyházi anyakönyveket az állami hatóságoknak, ám e rendelkezés megvalósulása a helyi ellenállástól is függött. A fejezet segít áttekinteni Brassó és a tizenhárom barcasági szász település jelenleg különféle helyeken őrzött matrikuláit. Nagy részük az állami levéltárban, a Honterus levéltárban, valamint Nagyszebenben, a Romániai Evangélikus Egyház Központi Levéltárában (Zentralarchiv der Evangelischen Kirche A. B. in Rumänien) található. Irodalom 470
