Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Irodalom - Az újkor oklevél- és irattana - osztrák szemmel (Michael Hochedlinger: Aktenkunde. Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit) Kulcsár Krisztina
463 AZ ÚJKOR OKLEVÉL- ÉS IRATTANA – OSZTRÁK SZEMMEL Michael Hochedlinger: Aktenkunde. Urkunden- und Aktenlehre der Neuzeit. Wien–Köln–Weimar, 2009, Böhlau Verlag, 292 o. Michael Hochedlingernek, az Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv munka társának az alábbiakban tárgyalandó könyve a 2013-ban megjelent, és a Levéltári Közlemények oldalain ugyanazon évben (LK 2013, 244–248) ismertetett Österreichische Archivgeschichte című műve 1 közvetlen előzményének tekinthető. A kötetek mind külső megjelenésükben, mind belső formátumukban és felépítésükben hasonlítanak, és már most leszögezhetjük: alapvető segédkönyvül szolgálnak a levéltáros szakma számára. A szerző célja, hogy a német nyelvterületen egy olyan perspektíva is megjelenjen, amely nem csupán a német (porosz) mintákat, hanem más gyakorlatokat is figyelembe vesz. A mintákat a mi történelmünkhöz is közelebb álló államok, illetőleg történeti iratképzők iratainak adatai alapján mutatja be: a számunkra is fontos Habsburg Monarchia, valamint az Osztrák Köztársaság és a Német-római Birodalom legfelsőbb hivatalait alapul véve. A nyelvi (és ismeretanyagi) korlátok miatt azonban szinte alig találkozunk az egykori Habsburg Monarchia részeként létezett Cseh Királyságból vagy a Magyar Királyságból származó példákkal. Összehasonlításként és egy-egy irattani jelenség fejlődésének bemutatására viszont számos helyen megjelennek francia, itáliai, vatikáni és spanyol példák. Ahogy a kötet előszavából, de a szakirodalmi felsorolásból is kiderül, német nyelven mindezidáig csupán németországi, elsősorban porosz előzményekkel rendelkezünk. A magyar szakirodalom ezekhez a művekhez képest hasonló mélységben nem tárgyalta még a kora újkori és újkori irattant – egyedüli kivétel Ember Győző részletgazdag munkája a helytartótanács ügyintézéséről,2 de átfogó köny veknek híján vagyunk. Míg a középkori diplomatikának hazánkban is terjedelmes a bibliográfiája, irattani szakkönyvünk egyáltalán nincs, de irattani szaktanulmányból is csak csekély számút tudunk felmutatni. Az 1980-ban napvilágot látott Levéltári ismeretek kézikönyve összefoglalóan ugyan már szólt a (kora újkori) irat tani szakismeretekről,3 elmagyarázva az alapfogalmakat. A történelmi segédtudo mányokról megjelent kötet4 teljesen elhanyagolta ezt a tudományágat, csupán az 1998. évi újabb kézikönyvben került az irattan ismét elő, külön fejezetben,5 de ez is 1 Michael Hochedlinger: Österreichische Archivgeschichte vom Spätmittelalter bis zum Ende des Papierzeitalters. Köln–Weimar–Wien, 2013. 2 Ember Győző: A magyar kir. helytartótanács ügyintézésének története, 1724–1848 . Budapest, 1940. 3 Levéltári ismeretek kézikönyve . Budapest, 1980, 147–164. 4 A történelem segédtudományai . Szerk. Kállay István, Budapest, 1986. 5 A történelem segédtudományai . Szerk. Bertényi Iván. Budapest, 1998, 194–215.
