Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - A tematikus történeti kutatások lehetőségei a Magyar Nemzeti Levéltárban. Műhelytanácskozás
közönség figyelmére számot tartó kiadványai közé tartoznak. Olykor a közismert szerző személye, máskor – például egy háborús napló esetén – a rögzített esemény garantálja az átlagosnál nagyobb figyelmet. Mind a narratív dokumentumok forrásértékének, mind a közönség érdeklődésének arra kell indítania bennünket, hogy kiemelt figyelmet fordítsunk erre a forrástípusra. Segítheti az összehangolt kutatás elindítását az is, hogy e dokumentumtípusnak a szakmabeliek között is sok híve van, nem tűnik nehéz feladatnak egy ütőképes kutatócsoport felállítása. Az első kérdés, hogy kik legyenek benne egy ilyen kutatócsoportban: az MNL határain belül, vagy az intézményi keretek átlépésével próbáljuk meg létrehozni a csoportot. Megítélésem szerint minden érv az intézményközi együttműködés mellett szól. A narratív források egy jelentős része nem közirat, ebből következően könyvtárakban, múzeumokban és magángyűjteményekben egyaránt találunk értékes forrásokat. Elég csupán az Országos Széchényi Könyvtár vagy az Akadémia kézirattárait említeni. Másfelől a szakmai kapacitás növelése, az érdekek összehangolása és ezen keresztül a forrásszerző képesség növelése ugyancsak a közös munka mellett szól. Egy levéltári kutatási projekt elindításakor többnyire kiindulópontnak tekintjük a számba jöhető források teljességre törekvő feltárását, első lépésként különböző kataszterek vagy adatbázisok építését. Aligha kérdőjelezhető meg, hogy ez a helyes kiinduló pont, ám ezúttal én mégsem ezt javaslom. Az MNL egész intézményrendszerét átfogó nagy projektjei mellett – I. világháborús veszteséglista, reformáció emlékéve, 1956-os perkataszter, pártarchontológia – az intézmény nem sok újabb, teljességre törekvő kutatási programot tud vállalni. A narratív forrásokkal kapcsolatos munkák reálisan egy amolyan OTKA-kutatócsoport keretében végezhetőek eredményesen. Kulcskérdés, hogyan találjunk három-négy felkészült, a narratív források feldolgozásában jártas kollégát, akik között akad szervezőkészséggel és pályázatírói rutinnal rendelkező is. Egy-egy ilyen csoport elindításának feltétele a személyes energia, s ha sikerül az indulás, mód nyílik az intézményekben rejlő energiák megmozdítására. A kutatócsoportot célszerű úgy összeállítani, hogy tagjai minél nagyobb időintervallum narratív forrásaira lássanak rá, azaz a forrástípus időbeli változásait is meg lehessen mutatni. A kutatócsoport magjának kialakulása után következhet a számba jöhető források áttekintése és bizonyos kutatási, szerencsés esetben publikálási irányok kijelölése. Hogy ezek melyek lesznek, az már nagymértékben függ a munkára vállalkozó kollégák érdeklődési körétől. Ezen a ponton a munkacsoport számára nyilvánosságot biztosíthat egy-egy jól megválasztott tematika köré szervezett konferencia, vagy még inkább a műhelybeszélgetések, műhelykonferenciák. Ezek a rendezvények a csoport tagjainak további rekrutációját is szolgálnák. Itt már sokat jelenthet az MNL szervezete, hiszen egy-egy narratív források köré szervezett, érdekesnek ígérkező tematikus konferenciát bármelyik megyei levéltár, akár a jelenleg is elért Mérleg 446
