Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - Bernád Rita Magdolna: A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűj tőközpontj ai
szent györgy, Szamosújvár, Szék, Szászsebes (jelenleg is), Szászváros (jelenleg is), Vajdahunyad (jelenleg is), Verespatak, Zalatna. Az említett helyek közül az alvinci (bulgariták), a szászsebesi és a szászvárosi plébániák archívumaiban maradt fenn nagyobb mennyiségű Ferenc-rendi levéltári anyag. A többi említett plébániánál az egykori szerzetesi adminisztrációt az okmányokon fennmaradt láttamozó nevek tanúsítják. A minoriták levéltára úgyszintén viszonylag épségben, terjedelmes mennyiségben és jó állapotban maradt fenn Nagyenyeden. A pálosok szűk évszázadnyi jelenléte Tövisen (1701–1786) nyomot hagyott a plébánia írásos emlékeiben is, mely az egyházközségi iratok említett időszakában észlelhető. A gyűjtőlevéltár ismertetője 2009 végén jelent meg.18 A Gyulafehérvári Főegy -ház megyei Levéltárban őrzött főesperességi és plébániai iratok mennyisége összesen 82,25 ifm. A Szamosújvári Gyűjtőlevéltár (2005) Szamosújváron 2005-ben alakult ki a gyűjtőlevéltár a belső-szolnoki főesperesi kerület Szamosújvárhoz közelebb eső plébániái részére. Fél évvel korábban, 2004 novemberében Besztercén is létrejött egy gyűjtőközpont, ahová a belső-szolnoki főesperesi kerület központi hivatalához közelebb eső plébániákról kerültek a történeti iratok. Mivel mindkét székhelyen kisméretű levéltár jött létre, mintegy 35–35 ifm mennyiségű iratanyag halmozódott fel, így célszerű volt a két gyűjtemény egyesítése. Erre 2009. szeptember 7-én került sor az addig Besztercén található iratanyag Szamosújvárra szállításával. Jelenleg tehát a Szamosújvári Gyűjtőlevéltárban a belső-szolnoki főesperességi iratok mellett a következő egyházközségek levéltárai találhatók: Alsókapnik, Apanagyfalu, Beszterce, Bethlen, Bonchida, Csicsó kereszt -úr, Dés, Désakna, Erzsébetbánya, Kapnikbánya, Kide, Kohóvölgy, Magyarlápos, Magyarszarvaskend, Mezőerked, Oláhlápos, Óradna, Naszód, Radnalajosfalva, Ret teg, Szék, Teke, Tőkés és Vice. A szolnoki főesperesi kerület szerepel a pápai tizedjegyzékben (1332–1337), egyházközségeinek alapítása az egyházmegye körvonalazódásával egy időben történt. Területét több nemzet népesíti be ma is (magyarok, románok, szászok, örmények stb.), de bányásztelepülései ennél sokkal összetettebb népességi és nemzetiségi képet mutatnak, ugyanis a 18–19. században Felső-Magyarország bányavidékéről, de a német és szláv nyelvterületről is számos bányaszakértő telepedett meg az Északkeleti-Kárpátok és a Keleti-Kárpátok bányavidékein. A vallásreform idején, a 16. században több plébániája a lutheránus vagy a református felekezethez csatlakozott. A kerület „belső-szolnoki” elnevezés alatt az 1761-es és az 1762-es egyházmegyei sematizmusban tűnik fel a következő plébáni-Mérleg 408 18Bernád Rita: Plébániai levéltárak I. A Gyulafehérvári-, a Sepsiszentgyörgyi-, a Szamosújvári- és a Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárak repertóriuma. Gyulafehérvár – Budapest, 2009 /Erdélyi Római Katolikus Levéltárak 3./.
