Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Mérleg - Bernád Rita Magdolna: A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűj tőközpontj ai
Mérleg 402 Az érseki körlevél szétküldését követően a diaszpóra írott örökségének összegyűjtése jelentette a legszükségszerűbb és leghalaszthatatlanabb feladatot. Amint a szórványterületen a gyűjtőlevéltárak fokozatosan elkészültek, 2006-tól a gyűjtés kiterjedt a tömbkatolikus vidékekre is. Az iratmentési akciót a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) pályázati kiírása indítványozta, és az tette lehetővé a levéltári gyűjtőprogram anyagi támogatását is. A Gyulafehérvári Főegyházmegye plébániai iratanyagának mennyisége meszszemenően meghaladja az érseki levéltár befogadóképességét. A jelenlegi főegyházmegyei (érseki és főkáptalani) levéltár hét raktártere a püspöki palotában 1100 folyóméternyi iratanyagot foglal magába. A főegyházmegye összes egyházközségének maradandó értékű levéltári anyaga ugyanakkora iratmennyiségből áll. Ezt a hatalmas méretű, több mint egy kilométernyi levéltári okmányhalmazt indokolatlan lett volna besűríteni a gyulafehérvári raktárakba, sőt ennek kivitelezése sem lett volna célszerű és megvalósítható a fondok hozzáférhetősége szempontjából sem. Ugyanakkor ez több szakember munkáját is igénybe vette volna, és az állandó szakszemélyzet folyamatos biztosítása gondot jelentett. Ezért a Főegyházmegyei Hatóság az érsekség területén kilenc gyűjtőközpont létrehozását döntötte el. Ezek a gyűjtőlevéltárak az elmúlt másfél évtized alatt létesültek főesperességi és plébániai székhelyeken, illetve a legelső közülük az érseki központban. Az iratok rendezésében magyarországi levéltáros szakemberek és diákok, valamint erdélyi munkatársak is alkalmilag részt vettek. Ugyanekkor, szintén az NKÖM meghívásos pályázati felhívásának köszönhetően, Erdélyben több egyházi központi levéltár is elkezdhette a rendszeres levéltári begyűjtést. A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Levéltára és Könyvtára az akkori könyvtárosa, Emődi András révén indította el a gyűjtő- és rendezőmunkát, amely munkaviszonyának megszűnésével 2011-ben félbeszakadt.4 A Szatmári Római Katolikus Püspökségen előbb a püspöki központi levéltár rendszerezése és a raktárak korszerűsítése valósult meg, majd azt követően 2005-ben a plébániai levéltári anyagok összegyűjtését kezdeményezték, amellyel szintén Emődi András szakembert bízták meg.5 4 Könyvtári és levéltári gyűjtőmunkájával kapcsolatosan vö. Emődi András: A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állománya. I . A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei. 1. Budapest – Nagyvárad, 2005; Uő: A Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyei Könyvtár régi állománya. II. A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei . 2. Budapest – Nagyvárad, 2008; Uő: A váradi és a szatmári római katolikus püspökségek régi könyvállományainak összegyűjtése, rendezése és feldolgozása (1998–2008). In: Bernád Rita (szerk.): Egyházi gyűjtemények szolgálatában... 110–124.; Uő: Könyvtár - és levéltárügy Nagyváradon kény sze -rek és gyarlóságok tükrében, azaz valóban siralmas váradi krónika (1944–1987). Erdélyi Múzeum, 2013. 4. sz. 76–107. 5 A történeti gyűjtőkönyvtárról vö. Emődi András: A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Műemlékkönyvtárának régi állománya. Katalógus . A Kárpát-medence magyar könyvtárainak régi könyvei. 5. Nagyvárad, 2010.
