Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
meglehetősen könnyelmű, hányaveti és kevésbé vallásos nép volt – eltekintve a dicséretes kivételektől. De az volt a benyomásom, hogy a bánáti németségnek több volt a gyermeke, mint a bácskainak. – Privát házakban lakó betegekhez ritkán hívtak, csak esetről-esetre tudtam meg, hogy hol található egy súlyos beteg. Mindenéből kifosztva és mindenkitől eltaszítva ébredt reá a nép, hogy milyen szép is volt a régi időben az Egyház istentisztelete. – Két feltűnő jelenséget állapíthattam meg a Bácskában és a Bánátban is. Ez a nép, melyet oly anyagiasnak ismertünk, mely úgy gyűjtötte a vagyont, most mindenének elvesztését szinte könnyed közönnyel viselte. „Ha szabadok leszünk, megint meglesz mindenünk!”, mondogatták. A másik jelenség [az] volt, hogy aránylag kevés öngyilkosság fordult elő, mint ezen inséges időkben. Feltűnő volt, hogy számosan kezdtek költeményeket is írni, melyek jórészt vallásos költemények is voltak. – E helyütt jegyzem még meg, hogy a nagy gyűjtőtáborokban orvos is volt – rendszerint táborba vetett – de orvossághiány miatt alig végezhetett komoly gyógyító munkát. – 9. A táborok feloszlatása Ez 1948 januárjában és februárjában történt. Lényegében abban állt, hogy a munkaképeseket meghatározott munkahelyekre küldték, melyet azonban engedély nélkül nem szabad elhagyniok. A családtagokat összevonták, úgyhogy a legközelebbi hozzátartozók ismét egymásra találtak, amennyiben még életben voltak. Az iparosok nagyobb helyiségekbe, állami műhelyekbe kerültek. A többiek nagyobbrészt állami birtokokra mint mezőgazdasági munkások. Az erőteljesebb férfinépet bányákba kényszerítették. – De munkája után mindenki kap fizetést, s ez az előbbi állapothoz képest javulást jelent. Egyesek megelégedéssel írnak helyzetükről, mások panaszkodnak. Vagyonából senki nem kapott vissza. A németség házaiba és vagyonába szerbiai és dalmáciai kolonisták ültek. Akik városokba, falvakba kerültek, azoknak megvan a lehetőségük, hogy az egyházi életbe bekapcsolódjanak. Német nyelvű istentisztelet jelenleg, tudomásom szerint, sehol sincsen. Akik a pancsevói rétbe kerültek, mintegy 10 000, vagy más állami birtokra, azok semmifé le lelkigondozásban nem részesülnek. A megmaradt ifjúságnak erkölcsi állapota siralmas. Gyakran kötnek szlávokkal, szerbekkel legtöbbnyire polgári házasságot, hogy a jövőre biztosítsák magukat a „láger”-től. De a hősies kitartásnak példáiról is hall az ember. Az államhatalomnak nyilván az a célja, hogy a németséget mint népcsoportot teljesen megszüntesse. Végül rövid összefoglalást kísérlek meg a jug.[oszláv] német népcsoportról. A német és magyar hadsereg kivonulása után maradt mintegy: 220 000 német Kivégeztetett, vagy táborokban elpusztult .....................100 000 ” Táborokból külföldre menekült ................................ 40 000 ” Oroszországba került .............................................. 20 000 ” 160 000 ” Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról 365
