Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Sági György: Nuspl János bácskai német plébános összefoglaló jelentése az 1944 utáni délvidéki megtorlásokról (Forrásközlés)
tek el. Ez abban állott, hogy a községekben bizonyos számú német férfiút és ifjút szedtek össze és végeztek ki. Ez a szám községenként más és más volt. Átlag 30 és 300 között mozgott, de nagyobb helyiségekben elérte a több százat, esetleg az ezret is. Rendszerint a községek szláv vagy román elöljáróját bízták meg az áldozatok kijelölésével. Ha ez nem vállalta ezen feladatot, akkor találomra gyűjtötték össze a meghatározott számú csoportot a 15. évtől a 60-ik évig terjedő korosztályokból. Látszat szerint „mūnkaszolgálatra” keresték őket, és az áldozatok gyakran csak utolsó órájukban döbbentek a rémes valóra. Az összefogottakat gyakran kegyetlenül meg is kínozták a kivégzés előtt. Ezután kettőt-kettőt kezüknél fogva dróttal összekötöztek, és így vezették ki őket a rendszerint már előre megásott tömegsírhoz. Itt le kellett szállniok a sírba, és arcra borulva egymás mellé feküdniök. Ezután lőtték őket agyon a sír peremén állva, rendszerint géppisztollyal. Ennek megtörténte után egy újabb csoport szállt le a sírba és feküdt arcra borulva a lelőttek fölé, és várta az utolsó percét. Igy folytatódott ez, míg a véres mūnka végéhez nem ért, melynek utána a halottakra ráhányták a földet. Ezen hivatalos megtorláson kívül a vérengzéseknek és kivégzéseknek egy másik nemét is meg lehet különböztetni. Ezeket egyes vérszomjas terrorista csoportok a maguk kezdeményezésére hajtották végre. Ezen teljesen felelőtlen vérengzéseknek minden válfaját nem lehet felsorolni. Többek között a következőképen jártak el az áldozatokkal. Az időközben munkatáborokba gyűjtött férfinépet este, a munkáról való bevonulás után, sorba állították, minden tizedik vagy ötödik egyént kiléptették a sorból és az éjszaka folyamán megölték, sokszor kegyetlen kínok közt. Így folyt ez napokon át, míg az orosz katonai hatóságok erre reá nem jöttek és véget nem vetettek ennek az embertelenségnek. Ennek utána pedig a következő cselhez folyamodtak. Fölszólítottak a munkáról hazatérőket, hogy aki betegnek vagy gyengének érzi magát, az lépjen ki a sorból, hogy kórházi ápolásban részesítsék őket. A szerencsétlen jelentkezőket azután szintén elpusztították. Ez az eljárás is több ideig folyt, míg az orosz katonai hatóságoknak tudomására nem jutott, és azok véget nem vetettek ennek. – A Bácskában többnyire titokban történtek a kivégzések. Kisebb-nagyobb csoportokat elvittek „munká”-ra és azoknak nyomuk veszett. Csak később keltek hírek szárnyra bizonyos tömegsírokról. A Bácskában a bosszúvágy kezdetben a magyarok ellen fordult leginkább, és azokat verték agyon, vagy végezték ki tömegesen. Ezeknek a számát megközelítőleg sem tudnám megadni, de véleményem szerint több ezerről van szó.40 A Bánátban legyilkolt németek számát mintegy 10 000-re (tízezerre) teszik, a Bácskában a német kivégzettek száma talán 5000 (ötezer). Sok ezek közül talán a Műhely 356 40A. Sajti Enikő becslései szerint 5 ezer és 40 ezer közötti magyar személyt gyilkoltak meg. Megállapítja: körülbelül 5 ezer magyarról igazolható, hogy katonai-népbírósági ítélet következtében végezték ki, ezen kívül vannak az ítélet nélkül lemészároltak. További 84 800 főre becsülhető a Délvidéket elhagyó magyarok száma, ami a helyi összmagyar lakosság 18%-át jelentette. Vö. A. Sajti: Bűntudat... 151. Máshol óvatosan megjegyzi, hogy korai még a magyar áldozatok pontos számának megállapítása. Uő: Egyházi források... 15.
