Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Kosztyó Gyula: Mit vesztett Kárpátalja magyarsága a holokauszttal? Egy minisztériumi állapotfelmérés elemzése (1939. augusztus)
A szabó- és szűcsmesterségeket űzők a visszacsatolt kárpátaljai hegyvidék iparo sainak 10,9%-át tették ki (342). A többi iparoshoz hasonlóan, a szabók és szűcsök többsége (63,1%) a máramarosi, 24,6% a beregi, míg 12,3% az ungi közigazgatási kirendeltség területén működött. Minden járásban jelen voltak: a legtöbben, 98-an a huszti járásban, míg a legkevesebben a takcsányi szolgabírói kirendeltség területén tevékenykedtek, mindössze ketten. 15. ábra. Az 1000 lakosra jutó kereskedők és iparosok száma a három közigazgatási kirendeltség járásaiban A kőművesek, szobafestők mindössze 3,4%-át tették ki az iparosoknak, összesen 108-an voltak. Az ungi közigazgatási kirendeltség területén tevékenykedett 26%uk, a beregiben 18,5%-uk, míg a máramarosiban 55,5%-uk. Négy járásban egyáltalán nem művelték e két szakmát. A legtöbb kőműves és szobafestő, szám szerint 29, a nagyszőlősi járásban működött. A molnárok szerepe a lakosság élelmezése terén kulcsfontosságú volt. 1939 augusztusában összesen 234 molnárt tartottak nyilván a három közigazgatási kirendeltség területén. 26%-uk az ungi (61), 24,3%-uk a beregi (57), míg 49,7%-uk a máramarosi közigazgatási kirendeltség területén működött. A takcsányi és az alsóvereckei szolgabírói kirendeltséget leszámítva, minden járásban volt legalább három molnár, legtöbbjük a técsői járásban (37). Mit vesztett Kárpátalja magyarsága a holokauszttal? 343
