Levéltári Közlemények, 88. (2017)

Műhely - Nagy Szabolcs: A Tanácsköztársaság Fejér megyei tisztségviselői ellen indított büntetőperek

ták. A kódex egyébként ennek a változatnak is rendkívül eltérő lehetséges variánsait sorolja fel, ezek közül a bíróság eseteinkben a 323. §-ban leírtat alkalmazta. Bár ezen döntések kapcsán adná magát az a feltételezés, miszerint azok teljes mértékben a vádlottakkal szemben fennálló, egykori tisztségük illegitim voltára vonatkozó vélelmen alapulnak (hiszen egy illegitim tisztségviselő nem rendelhet el legitim, jogszerű intézkedéseket), azonban a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Ugyanis a korszak nemzetközi (és hazai) büntetőjogában teljesen elfogadott tétel volt, hogy a személyes szabadság megsértése „hivatalos személyek” által is elkövethető volt jogtalan letartóztatások elrendelése által.37

Ugyanúgy az is, hogy magán

személyként ítélték el személyes szabadság megsértése miatt azokat a hivatalnokokat, akik illetékességi körükön kívül jártak el, vagy hivatali jogkörükbe eleve nem tartozott bele mások fogva tartása.38

Ezek alapján tehát ismét csak az a kérdés (már amennyiben a Tanács köz tár saság legitimitását nem érintjük), hogy az adott helyzetekben valóban nem voltak-e jogosultak a vádlottak a sértetteket elfogatni s hosszabb-rövidebb ideig elzárva tartani. Ezt a kérdést azonban nem lehet kielégítően tisztázni. Egyrészt a Tanács köztársaság államában nem dolgoztak ki pontos eljárásjogi szabályokat, így inkább szokásjoginak volt tekinthető a közigazgatás és az igazságszolgáltatás vonatkozó működése. Másrészt a büntetőeljárások idején már a jogfolytonosság elvét vallották, így az ő felfogásuk szerint egy mégoly kidolgozott ’19-es eljárásjog alapján sem lehetett volna jogszerű eljárásokat lefolytatni. Azt vitatni lehet tehát, hogy Baloghnak volt-e a Tanácsköztársaság normái alapján jogosultsága a helyi bíróság szervezetét illetően döntést hozni, az viszont biztos, hogy a Pajzs vezette „hatos direktórium” még a kor érvényesnek tekintett normái szerint sem volt illetékes a teljes vármegyei tisztikar leváltását illetően, még akkor sem, ha eljárásukat később a Berinkey-kormány nem szankcionálta, s fellépésük eredményébe hallgatólagosan beleegyezett. Végezetül vizsgáljuk meg a vádpontok közül a legabszurdabbat is. Balogh és társai ellen a Btk. 288. §-ába ütköző gyilkosság elkövetésére irányuló szövetség miatt is eljárást indítottak. Ezt egy személy halálra ítélése által „követték el”. Bár valóban úgy tűnhet, itt egyértelműen a kommün igazságszolgáltatási fórumai legitimitásának negligálásáról van szó az eljáró hatóságok részéről, annyiban azért mégis más a helyzet, hogy a döntés, a halálbüntetés jogszerű voltát már a korban azonnal, előbb a fehérvári városparancsnok, majd az Igazságügyi Népbiztosság is kétségbe vonta (a büntetést életfogytiglani szabadságvesztére változtatva át), s annak végrehajtása csak a városparancsnok gyors és erélyes közbelépése miatt A Tanácsköztársaság Fejér megyei tisztségviselői ellen indított büntetőperek

321

37Edvi: i. m. II. 162–163.

38Uo. 162. „Magánszemélynek tekintendő azonban a közhivatalnok is, kinek törvényes hatásköre a

bűnügyi vagy rendőri letartóztatásra ki nem terjed, vagy aki azt törvényes hatáskörén kívül eszközli. Ehhez képest a 323. § alapján ítélte el a C. pl. a községi bírót: ki a szomszéd község területén, tehát nem saját hatáskörében, néhány egyént letartóztatott (Bj. T. V - 118.); a községi felelős őröket: mert ezek egyáltalában nem közhivatalnokok (VIII. 36., 347., XV. 17.), s a községi jegyzőt, ki egy egyént törvényellenesen letartóztatott: mert hivatali hatalma a letartóztatásra ki nem terjed (XII. 292.).”