Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Gecsényi Lajos: Dokumentumok Habsburg Ottó és a Magyar Nemzeti Bizottmány kapcsolatához (1948-1950)
Műhely 278 széles politikai spektrumot képező vezető réteg még oly gyenge egységét is csak az 1941-ben emigrált, a legitimizmussal rokonszenvező, hajdani fajvédő Eckhardt Tibortól, az egykori ’39-es konzervatív parlamenti képviselőktől és felsőházi tagoktól, a nácizmussal és annak együttműködő híveivel szemben álló politikusoktól (Közi Horváth József, Fábián Béla) és diplomatáktól kezdve a ’45-ös nemzetgyűlés kisgazdáinak, egykori parasztpártiaknak, kereszténypártiaknak, konzervatív polgároknak és szociáldemokratáknak a csoportjaiig terjedően lehet megvalósítani. Az egyetlen meghatározó kizáró okot kezdettől fogva a kommunista és a nyilaskeresztes párttagság és aktív együttműködés jelentette, például a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében (a nyilas korszak országgyűlésében) való részvétel. A kelet-közép-európai demokratikus változások egyre halványuló esélye ellenére a politikai aktivitás és támogathatóság szempontjából az 1945 utáni változásokban szerepet játszott, vezető állami és párttisztséget betöltött Nagy Ferenc, Varga Béla, Pfeiffer Zoltán, rövid ideig Sulyok Dezső, majd Peyer Károly, Auer Pál kerültek az élvonalba. A politikai felkészültséget és az Európára kiterjedő kapcsolati hálót tekintve viszont a szervezők megkerülhetetlen magját kétségkívül Eckhardt Tibor és az egykori diplomaták, báró Kornfeld Móric nagyiparos-bankár veje: Szegedy Maszák Aladár volt washingtoni, báró Bakách-Bessenyey György volt berni követ, az ún. követi bizottság tagja és egykori kollégáik, barátaik (mint báró Apor Gábor volt szentszéki követ) jelentették. Ebben a tarka világban különleges helyet foglalt el Habsburg Ottó, aki a világháború éveiben több ízben kísérletet tett arra, hogy közvetítsen a szövetségesek és a magyar kormány között, és ennek során folyamatosan összeköttetésben állt Eckhardt Tiborral.3 Minden bizonnyal erre alapozva újult meg a kapcsolatuk, ami kor 1947 nyarától mind erőteljesebben merült fel egy emigráns vezető szerv létrehozásának gondolata.4 Annál is inkább, mert Eckhardt meghatározó szerepe ebben eléggé egyértelműnek tűnt.5 A főherceg ettől fogva mind fokozottabb figye - 3 Dokumentumok a Lisszaboni Magyar Követség titkos levéltárából. Közli: Urbán Károly és Vida István. Kritika, 1985. 3. 23–34. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Kritika_1985/?query=Holl%C3%A1n%20S%C3%A1 ndor%20k%C3%B6vets%C3%A9gi%20tan%C3%A1csos&pg=109&layout=s (Utolsó letöltés ideje: 2017. július 4.); Kádár-Lynn Katalin: Eckhardt Tibor amerikai évei 1941–1972 . Budapest, 2006, 150–153. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL), Bakach-Bessenyey György iratai (a továbbiakban: P 2066), 41. dosszié, Bakách-Bessenyey György levele Eckhardt Tibornak. Párizs, 1947. július 14. „Jó forrásból hallottam, hogy Nagy Ferenc egy Komité alakításán fáradozik.” Uo. Bakách-Bessenyey György levele Bátor Viktornak. Párizs, 1947. december 15. „... kizárólag amerikai barátainktól függ, hogy elérkezettnek látják-e az időt egy Comité megalakítására.” 5 Uo. 41. dosszié, Bátor Viktor amerikai könyvkiadó, szerkesztő levele Bakách-Bessenyey Györgyhöz, 1947. november 26.; Bakách-Bessenyey György levele Bátor Viktornak. Párizs, 1947. december 15. „Semmi kétségem nincs és soha nem is volt Eckhardt Tibor vezető szerepe tekinteté ben, és meg voltam győződve, hogy kisebb-nagyobb habozás után a többi menekült vezér is ezt el fogja ismerni.”
