Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Műhely - Deák Ágnes: Vonzások és taszítások - Dessewffy Emil konziliáriusi szerepben, 1859-1860
valamint Adolph Thierry báró rendőrminisztert, akik neve leginkább összekapcsolódott a megszüntetni kívánt kormányzati vonallal, minden elismerés, kitüntetés nélkül egyszerűen kell elbocsátania az uralkodónak); ezután jelentsék ki, hogy programjuk „alapvetően ” megegyezik az 1859 augusztusában és októberében Jósika, Szécsen, Mailáth és Dessewffy képviselte programmal, majd az uralkodó nevezzen ki négy államminisztert Szécsen, Apponyi, Mailáth és Heinrich Jaroslav Clam-Martinic gróf személyében (később egy ötödiket, aki legyen polgári származású). Ezután az uralkodó napolja el a birodalmi tanács ülését, s ugyanazon nap délutánján hozzák nyilvánosságra az öt új miniszteri kinevezést. (Eddig tartana a dráma előjátéka.) Tíz-tizennégy nappal később történne maga az államcsíny, a birodalom alkotmányos átalakítása. Dessewffy ez alkalommal is nyomatékosan kijelenti: ő csakis ennek a teljes forgatókönyvnek a megvalósításában vehet részt, félmegoldásokban nem. Barátai miniszteri kineveztetésük után, ha úgy látják, elengedhetetlen az ő jelenléte, kérjék az uralkodótól Bécsbe hívását. Még azt is megtervezte, hogy mit is kellene mondaniuk: „Dessewffy nélkülözhetetlen a számunkra, óhajtjuk behívását. Tudjuk, hogy ő kizárólag akkor jön, ha a császár kifejezetten hívja; hogy akar-e majd hivatalos állást vállalni, nem tudjuk, de az mellékes dolog – szükségünk van rá itt.” [Kiemelés az eredetiben – D. Á.] Azt is hozzátette, nem kell a császár orrára kötni, hogy Dessewffy nem fog hivatali posztot vállalni, de barátainak ezt már most tudniuk kell. Egyébként készenlétben áll, személyes küldött útján huszonöt óra alatt, távirati úton pedig két óra alatt elér hozzá bármi hír, üzenet. Távolmaradását a politikai küzdelmek fő színteréről persze indokolnia kellett: nem ő a legalkalmasabb személy arra, hogy az uralkodót megnyerje az alkotmányos eszmének, mivel „hangomnak és állásomnak előtte nincs tekintélye ”, a meg erősített tanácsbeli érdemeik alapján erre a többiek sokkal alkalmasabbak. Ismét Szécsen lelkére köti: „...isten szerelmére ne bocsátkozzatok semmibe , semmiféle tanácsadásokba, melyek eredménye csak fél intézkedés és teljes fiaskó kell legyen! ” [Kiemelések az eredetiben – D. Á.] Neki egyébként külön is válaszolt a levél végén: távol áll tőle, hogy dirigáló miniszter akarjon lenni: „Én nem akarok Washington, de Cincinnatus szerepében sem tetszelegni. Ellenkezőleg, alkalmatlannak tartom magam arra, hogy akár a jó ügy érdekében is feláldozzam függetlenségemet, szokásaimat, házias kényelmességemet. Egyáltalán nem akarom szépíteni magam. Ha tényleg szükség van rám, akkor úgy kell elfogadni engem, ahogy vagyok. Túl öreg és megrögzött lévén ahhoz, hogy még változzam.” Ugyanebben a levélben listaszerű összegzését is adja annak, miért is alkalmatlan a hivatalvállalásra: képtelen engedelmeskedni, szokásai „gazdálkodóvá, vadásszá, lótenyésztővé, azaz vidéki úriem berré” teszik, s egészségi állapota sem engedi az ülő életmódot, különösképp nem városban.36 [Kiemelés az eredetiben – D. Á.] Műhely 252 36Dessewffy levele Apponyihoz, Szécsenhez és Mailáthhoz, Szentmihály, 1860. szept. 3. (Német nyelvű.) MNL OL P 90 5/d.
