Levéltári Közlemények, 88. (2017)
A reformáció és magyarországi öröksége - Csepregi Zoltán: A reformáció kezdetei II. Lajos Magyar Királyságában
a románokkal, dicsérte vallásukat (sectam valachalem), megkérdőjelezte a gyónás gyakorlatának szentírási megalapozottságát, azt állította, hogy mindenki pap, ezért keresztelhet, feleslegesnek nevezte az egyházat és a kézzel épített templomot. Keresztelő Szent János ünnepén eltaszította a felé nyújtott keresztet és nevetett, mikor azt mások megcsókolták. A szenteket embereknek, latroknak hirdette, ereklyéiket ócskaságoknak. Szent Gergely pápa képét részegségében fejszével verte szét. Hasonlóan gyalázta a Szent Szűz ünnepeit. Kinevette a búcsút, az egyházi átkot, a szenteltvizet, a halotti misét, a reggeli és esti Ave Mariát, tagadta a purgatóriumot, és azt állította, hogy Isten Fián kívül senki sem mehet a mennybe. Feltűnő, hogy az új várnagy, aki legkorábban június elején érkezhetett meg szolgálati helyére, már Szent Iván napján, június 24-én botránkozást keltett. A hitelesnek tűnő vallomásokból egy meggyőződéses eretnek következetes, nyíltan egyházkritikus magatartása tárul elénk. Stoltz botrányos szavainak és tüntető cselekedeteinek többsége valóban elhelyezhető a lutheri tanítás hátterén.85 A papok fenti vallomását megerősítette Stoltz várnagytársa, Szentimrei András és a vár többi tisztje is. Ők azt is hallották, hogy Stoltz számon kérte Kapisztrán Szent Jánoson és a magyar szenteken, valamint a bátai csodatévő szent véren,86 hogy átengedték Budát és az országot a töröknek. Ez a kijelentés viszont már egyértelműen a mohácsi vereségről érkezett részletes beszámolókra és az ország politikai, katonai helyzetére, lelki krízisére reagált. A védőszentek, ereklyék, szent királyok, törökverő patrónusok, sőt maga a Patróna is kudarcot vallottak, méltatlannak bizonyultak a beléjük vetett bizalomra, a rájuk alapozott állami ideológia és szimbolikus reprezentáció megingott. „Hol vannak ezek a latrok: Alamizsnás és Kapisztrán Szent Jánosok, valamint a többi magyar szent? Ha szentek, miért nem védik meg Budát és az országot a töröktől? És hol van a bátai szent vér? Miért engedi ez a kabala vér felperzselni és elpusztítani saját kultuszhelyét és Magyarországot, ha egyszer szent?87 A keleti egyház Alamizsnás Szent Jánosának kultuszát a Hunyadiak terjesztették el,88 Kapisztrán közismerten Hunyadi János harcostársa volt, és a bátai szent vér tiszteletének elterjedése is Hunyadihoz kötődik. II. Lajos augusztus végén, a csata előtt zarándokolt el Bátára, a török pedig a csata után néhány nappal rabolta A reformáció és magyarországi öröksége 22 85Lásd a soproni eretnekvizsgálat (1524) igen hasonló vádpontjait. Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 159–171. (Nr. 163); Házi: Oklevelek, levelek... 115–131. (Nr. 83). Vö. Csepregi: A reformá ció nyelve... 27–128. 86A bátai bencés apátság Szent Vér ereklyéje. IV. Jenő 1434-ben kanonizálta a búcsújáróhelyet, a Hunyadiak az 1441-es bátaszéki győzelem után különösen tisztelték, a törökök elől Pannonhalmára menekítették. Lásd F. Romhányi Beatrix: Kolostorok és társaskáptalanok a közép kori Magyarországon. CD-ROM. Budapest, 2007, „Báta” szócikk. 87„Ubi sunt illi latrones: Sanctus Johannes Elemosinarius ac Johannes Capistranus et ceteri Sancti de Hungaria? si sancti sunt, quare non defendunt nunc Budam et Hungariam a turcis? et ubi est in Batha sanguis sanctus? quare permisit ille Kabala Werh comburrere [!] et desolare locum suum et Hungariam, si est sanctus?” Egyháztörténelmi emlékek... 1. kötet, 287. (Nr. 277). 88Végh János: Alamizsnás Szent János a budai Várban. Építés és Építészettudomány , 1980. 455–467.
