Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Levéltári kutatások - módszertan és gyakorlat - Makó Imre: Az első világháborús veszteségkutatás forrásai a területi levéltárakban
általában megtalálhatók még az elhaltra és családjára vonatkozó anyakönyvi kivonatok, az anyakönyvek alapján kiállított családi értesítők, a hadigondozási igazolvány (az egyéni lap adataival), a megküldött halotti bizonyítvány, az eltűntek esetében pedig a harctérről vagy hadifogságból érkezett utolsó levelezőlapok. Az eltűntek végellátásáért folyamodó feleségeivel a hadigondozó hatóságnál sorra felvett jegyzőkönyvek a férj bevonulásának évét, csapattestét és a róla érkezett híradás idejét tartalmazzák. Ezek azt követően keletkeztek, hogy a pénzügyminiszter 1921. szeptember 1-jével beszüntette hadisegélyezésüket. A hadigondozási igénybejelentő lapokat 1939-ben állították ki, miután a korábban végkielégített hadiözvegyek újból igényelhették az ellátást. A formanyomtatványon szerepel a férj polgári foglalkozása, születési helye és ideje, az elhalálozás ideje és helye, katonai rendfokozata és utolsó csapatteste. A hadirokkantak dossziéiban a volt állománytest által kiállított felülvizsgálati táblázat tartalmazza a fontosabb személyi és szolgálati adatokat, a sebesülés, megbetegedés és gyógykezelés adatait, a felülvizsgáló bizottság leletét és indítványát, végül a katonai hatóság határozatát a rokkantság mértékéről. A magyar törvényhozás – „megemlékezvén fiainak a világháború során teljesí tett önfeláldozó szolgálatairól” – hálája lerovásául 1933-ban önálló törvényt alko tott a hadirokkantak és más hadigondozottak ellátásáról. Az 1933. évi VII. tc., amely bevezető részében sokat sejtetően utalt az ország súlyos gazdasági helyzetére, előbbre lépést inkább szervezeti téren hozott. Az igényjogosultság elbírálására minden járásban, törvényhatósági jogú városban és Budapest közigazgatási kerületeiben hadigondozó bizottságot kellett alakítani. Ennek tagjai voltak a közigazgatási hatóság hadigondozás-ügyi előadója, a honvédelmi miniszter által kirendelt, lehetőleg hadirokkant, de legalább hadviselt orvosszakértő, és a hadigondozottak helybeli érdekképviseleti szervének meghallgatásával kijelölt két hadirokkant, elnöke pedig a vezető közigazgatási tisztviselő. A háborút követően az első fokon eljáró hadigondozó bizottság elnöke a polgármester által megbízott tisztviselő lett. A másodfokú hatáskör gyakorlására a közigazgatási bizottság keretében hadigondozó albizottságot kellett alakítani, amelynek előadója a szociális felügyelő.15 A hadigondozó igazgatás 1949. évi rendezésével megszüntették a hadigondozó bizottságokat.16 Az 1950. évi első tanácstörvény (I. tv.) alapján, a végrehajtó bizott ságok megalakulásával az elsőfokú közegészségügyi hatóság feladatkörét a tanácsok egészségügyi szakigazgatási szerve vette át, amelynek hatásköre a szociálpolitikai feladatok ellátásával is bővült. 1951-ben a feladatkör az igazgatási osztály keretében felállított szociálpolitikai csoporthoz került, amely az 1954. évi második tanácstörvény (X. tv.) alapján 1955-ben ismét az egészségügyi osztály csoportja lett. A két világháború hadigondozási nyilvántartásai, köztük a személyi dossziék – melyekből sajnálatos módon rendszerint csak az „élő” ügyeket őrizték meg – általában innen kerültek be a levéltárakba. Levéltári kutatások – módszertan és gyakorlat 200 158980/1946. M. E. sz. rendelet. Magyar Közlöny, 1946. 175. sz. 2. 164.333/1949. M. T. sz. rendelet. Magyar Közlöny, 1949. 2027. Közigazgatási rendszám: 3.440.
