Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Kiss András: „Nem hisszük, hogy a lakótelepi dolgozók csak sör, vagy egyéb ital fogyasztásában találnák meg szórakozásukat”. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a Csepel Autógyárban
hisz fiatalok voltunk. Úgy éreztük, hogy olyat teszünk, amivel azért dolgozunk, hogy több legyen az államnak. És ez nagyon jó érzés volt.”27 Munkahelyen kívüli szabadidő Az autógyár első öt esztendejét bemutató propagandakönyv a vállalati jóléti-szociális politika eredményeit és a munkások kikapcsolódásának lehetőségeit elnagyoltan mutatta be: „jó szociális ellátás – fél egészség. Levegős, világos otthon, üdülési lehetőség, üzemi egészségvédelem, bölcsőde, sporttelep, strand...” – fogalmazott a kiadvány, amely egy idealisztikus munkáséletmód ábrázolása is egyben. Ennek az életmódnak elvben mindent tartalmaznia kellett, amire a munkásnak a hatalom szerint szüksége volt.28 Az 1950-es években a vállalat öt üdülővel rendelkezett, melyeket 1950–1951-től elsősorban azok a munkások és családjaik vettek igénybe, akik kiemelkedő teljesítményt mutattak fel a termelésben. Az egyik vállalati üdülő Balatonfüreden volt, erről úgy írtak, mint amit a gazdagoktól vett el a néphatalom: „Mágnások luxusüdülője tárta ki kapuit az autógyáriak előtt, a harmincas évek úrimurija, Anna-báljai helyén talált nyári otthont az üzemek népe.”29 1952-től bőví tették az üdülőt, ezt követően pedig Balatonmáriafürdőn indult meg az autógyári munkások gyermekeinek üdültetése. Az üdülő egy turnus alatt 35 gyermeket fogadott. Az üdülőhöz a leírások szerint ekkor kétholdas gyümölcsös is tartozott, mely ritkaságnak számított; feltételezhető, hogy a területet egy kuláknak minősített gazdagparaszttól vették el. A vállalat harmadik, üdülésre alkalmas objektuma Szigetszentmártonban volt. Ezt 1953-ban a vállalat szűkös lakáshelyzete miatt munkásszállóvá alakították. Az épületben könyvtár, zenegép is működött, valamint társasjátékok is rendelkezésre álltak. A vállalat másik két pihenőotthona Leányfalun és Balatonszemesen volt, azonban működésükről és arról, hogy a leányfalui üdülővilla pontosan hogyan került a vállalat tulajdonába – feltételezhetően szintén elkobzás útján – nem találtunk forrásokat.30 Mindent összevetve úgy tűnik, hogy a Csepel Autógyár üdülő ellátottsága tekintetében kiváló helyzetben volt. Az üdülők azonban egyszerre csak kisebb csoportokat tudtak fogadni. A főszezon, amikor a munkások szívesen kivették volna szabadságukat, nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy az üdültetés tömegessé válhasson. Javított a helyzeten a vállalat vonyarcvashegyi üdülőjének a megnyitása 1977-ben. Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 144 27Interjú B. T.-vel. Szigetszentmiklós, 2013. Készítette: Jószai Attila. 28A húszezredik. A Csepel Autógyár öt esztendeje . Budapest, 1954, 95. 29Uo. 95. 30Az 1959. évi források szerint a leányfalui üdülőben családi üdülést biztosított a vállalat, a balaton szemesi nyaralóban pedig 1958-ban hat turnusban 180 gyermeket üdültettek.
