Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Szakács Annamária: A hadigondozás úttörői és önkéntes hősei - ifj. Teleki Sándor 1915-ös hadigondozási munkája naplója tükrében
ház- és betegszállítási ügyeket érintő káosz és fejetlenség.23 Ez leginkább annak tudható be, hogy a felsőbb hatóságok, a katonaság, a minisztérium önállóan, a másiktól függetlenül intézkedett. Mindezekkel a problémákkal szembesülve, árnyaltabb képet kapunk azokról az állításokról, információkról, amelyeket a korabeli hadigondozás összefoglalóiban lehet olvasni. Teleki Sándor személy szerint nem volt túl jó véleménnyel Klebelsberg Kunóról. A rokkantügyben való széthúzást leginkább a Tisza-féle Klebelsberg-bizottságban látta. Emellett elismerte, hogy eszes ember, „de jobban állana rajta a reverenda, mint a jacket, s valószínűleg belül is reverendában van a lelke. ” (1915. június 28.) Teleki központi fontosságú célnak tekintette a rokkantügyi ellátás állami kézben történő centralizációját. A naplóíró érzése szerint a rokkant katonák ügyéhez kapcsolódó különböző tárgyalásokon leginkább csak eszmecsere zajlott, tényleges eredményt azonban ritkán hoztak, főleg a rokkantügyet jellemző szervezetlenség miatt. Ha mégis jutottak valamire, arra is csak nehezen. Véleménye szerint „amíg az egészet egy kalap alá nem veszik, amíg áttekintés nem lesz az összes rokkantak számára való különálló mozgalmak és főleg gyűjtés felett, míg ezt mind nem szabályozzák, rendezik, egymás utánba teszik, míg nem látják, hol van a túl sok és a semmi – addig üres szalmacséplés a sok eszmecsere; a kicserélt eszméket addig nincs mihez kötni!” (1915. júni us 14.) Éppen ezért mindent megtett annak érdekében, hogy az ügy egy kézben összpontosuljon, és ne társadalmi, hanem állami irányítás alá kerüljön. Igazi hatalom nélkül ugyanis kárhozatra voltak ítélve ezek a szervezetek. Saját szavait idézve, a meg nem szűnő hibák láncolatával szemben teljesen tehetetlenül állt, megkötött kezekkel nézte az ostobaság és a közöny uralmát. Teleki naplófeljegyzéséből úgy tűnik, Tisza is érezte a helyzet tarthatatlanságát.24 1915. április 14-én Apponyi Albert bizalmas megbeszélésre hívta Bárczy Istvánt, Földes Bélát, Chorin Ferencet, Hegedüs Lórándot, Gelléri Mórt, valamint Telekit.25 Az volt a céljuk, hogy a Rokkantügyi Hivatalhoz hasonló intézmény párhuzamosan ne létesüljön a dolog kárára. A honvédelmi minisztériummal folytatott rokkantügyi tárgyalások sem kecsegtettek eredménnyel. Az állandó kellemetlenségek közé tartozott Teleki számára Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19–20. században 124 23A fejetlenségre egy jó példa, hogy Teleki Sándor a Gyermekbarát Egyesület vezetőjeként hosszú idő óta hat-nyolc mázsa lóhúst kért, amit egy alkalommal megtagadtak tőle. Miután kérvényt írt a városi tanácshoz, amelyben nyolc mázsát kért ismételten, kapott hatvan mázsát. 1915. június 3.: „Valóságos lángelmével van a városi élelmezés vezetve [...] . Ami Budapesten e téren folyik, az párat lan az élelmi cikkek történetében.” 241915. április 11.: „ Tisza azt mondta: Nem tudom, de az bizonyos, hogy az egész élelmezést, aztán a betegek, sebesültek gyógyítását, főleg a sebesültek szállítását ki kell a katonaság kezéből venni!!” 25Bárczy István (1866–1943) Budapest polgármestere (1906–), majd főpolgármestere (1918–). Földes Béla (eredeti nevén Weisz, 1848–1945) közgazdász, a statisztika kiemelkedő alakja. Chorin Ferenc (1842–1925) jogász, üzletember. Egyike a Gyáriparosok Országos Szövetsége megalapítóinak. Hegedűs Lóránd (1872–1943) a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója, egyetemi tanár, később pénzügyminiszter. Gelléri Mór (eredeti nevén Glück, 1854–1915) közgazdász, a magyar iparfejlesztés kiemelkedő alakja.
