Levéltári Közlemények, 88. (2017)
Munkavégzés és szabadidő-kultúra a 19-20. században - Gáli Máté: Berzeviczy Albert - egy kultúrpolitikus magánélete és mindennapjai
Vasárnaponként, a mise előtt az udvarában gyűltek össze uradalmának szlovák erdőkerülői, telekbérlői és mások, akik egyrészt jelentést tettek neki, másrészt ügyes-bajos dolgaikban kérték ki a tanácsát. Óriási tisztelettel viseltettek a személye iránt, bár néha a furfangos tót atyafiak visszaéltek a jóhiszeműségével. Berzeviczy Edit emlékei alapján atyja „kitűnően bírta a legcikornyásabb tót nyelvet is és mérhetetlen türelemmel hallgatta a véget nem érő, nehézkes ügyefogyott beszédeket.” 55 Lánya megfogalmazása szerint atyja a „kötelességtudás és kötelességteljesítés fanatikusa volt.” Fiatal kora óta céltudatosan osztotta be az idejét és a munkáját, így gyermeke kevés dolgot tanult meg hamarabb, mint azt, hogy apja tervszerű, előre meghatározott időbeosztásán változtatni nem lehet. Munkája közben nem zavarta meg szinte semmi, és hiába voltak körülötte családtagjai, gyakorlatilag tudomást sem vett róluk, mialatt dolgozott. Élete alkonyán erősen romló látása miatt már feleségének mondta tollba utolsó írásainak szövegét. Szóban megadott minden írásjelet, és utólag sohasem javította ki magát, mert olyan szabatosan fogalmazott, hogy nyomtatásra kész volt az iromány. Berzeviczy Edit memoárja alapján édesapja 1870-ben kezdett komolyabban naplót vezetni, melyet néhány év kihagyás után 1881-től írt rendszeresen, élete végéig. Kezdetben kis noteszekben jegyzett le mindent, majd a naptár napi margóján, rövid és tömör mondatokban. Év végén aztán ezeket évszámmal ellátva egybefűzte és elrakta. Naplójának írására mindig ugyanabban az időpontban, a reggeli után, a napi posta elintézése előtt került sor.56 A kimértség és a szigorú kötelességtudat mellett azonban személyiségének volt egy könnyedebb, már-már gyermeki oldala is. Ennek jeleként minden évben, amikor a Sarlós Boldogasszony napjának (július 2.) környékén a lőcsei búcsúból hazaérkeztek a búcsújárók Berzevicére, és a Berzeviczy-udvarház mellett fordultak be a településre, akkor a ház ura rendre ott állt a kert végében a kerítés mellett, és régi emlékeit felelevenítve figyelte őket. Lánya igencsak mókásnak találta azt is, hogy a hatalmas szellemi munkásságot kifejtő Berzeviczy teljesen gyakorlatiatlannak számított, és egyáltalán nem volt kézügyessége. Ha például egy egyszerű csomagot kellett madzaggal összekötöznie, azt „olyan mulatságosan rosszul” csinálta, hogy ki kellett venni a kezéből. Apja egész életében telve volt humorral és kedvességgel, mindenre talált valami tréfás és szellemes megjegyzést.57 Berzeviczy Edithez hasonlóan legifjabb Szász Károly is kiemelte, hogy Berzeviczy Albert jó kedélyű és kötelességtudó ember volt. Szerinte főnöke a feladatait és ígéreteit komolyan vette, a léhaságtól tartózkodott, ám egyáltalán nem volt rideg szívű ember, hiszen „hosszú ismeretségünk alatt gyakran láttam őt vidám társaságban fölmelegedni, tréfás beszédet is nem egyszer hallottam tőle”. 58 Szász úgy Berzeviczy Albert – egy kultúrpolitikus magánélete és mindennapjai 105 55Uo. 26–29. Idézet a 29. oldalon. 56Uo. 20–22. 57Uo. 14–24. 58Szász: i. m. 65.
