Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Fiziker Róbert: "A zsidó lakosság rendkívüli hazafias. Mi ezt sohsem fogjuk elfelejteni". IV. Károly és a zsidóság
1 Klaus Lohrmann a Habsburgok és a zsidóság kapcsolatának alakulását vizsgáló történeti esszéjében úgy vélekedik, hogy „túl nagy terhet vesz az magára, aki általános véleményt akar alkotni a Habsburgok és a zsidóság viszonyáról. Az ugyanis a mindenkori viszonyokat tükrözte, mindig magán hordta a reálpolitikai helyzet bélyegét; elvi álláspont nem ismerhető fel.”'5 A középkori antijudaizmus és a katolikus vallási fanatizmus jegyében, a vérvádra hivatkozva égettetett zsidókat 1420/21- ben V. Albert osztrák herceg, az első Habsburg, aki magyar trónra lépett. Ez ugyanúgy fontos példája „a Habsburg történelmet beszennyező... antiszemitizmus mega népszerű katolicizmus gyakran ingadozó és elvetemült kapcsolatának”,'6 mint az a tény, hogy I. Lipót 1670/71-ben a konkurenciát nehezen tűrő polgárok és kereskedők, a bécsi egyetem zsidóverő diákjai és spanyol felesége hatására kitiltotta Bécsből és Alsó-Ausztriából a zsidókat. A bécsi Leopoldstadt máig erre a tettre emlékeztet. Ennek az „időnként erőszakos, mégsem népirtóan zsarnoki világnak”'7 egyik legismertebb alakja, Mária Terézia 1744 végén adott ki rendeletet arról, hogy az osztrák örökösödési háború során poroszbarátsággal vádolt prágai zsidók kötelesek a várost, Csehországot és a Habsburg Birodalom örökös tartományait is elhagyni. Utóbbi két esetben minden bizonnyal azért vették le az uralkodók a kezüket a zsidókról, hogy rátehessék azt az elűzöttek vagyonára. II. József idején kezdődött meg a különböző, gyakran groteszk korlátozások feloldása. A prágai zsidónegyed (Josefov) máig azt az uralkodót dicsőíti, aki hasznos állampolgárokká akarta átnevelni a zsidókat, akik szerinte csak jogi korlátáik eredményeként ragaszkodtak a vallásukhoz. „Mihelyt bekerülnek a főáramba” - vélekedett a császár a zsidókról, de hasonlóképpen a magyarokról is - „megszűnnek zsidók lenni”.'* A zsidókra egy alkalommal „emberszabású ragadozókként”'9 utaló Karl Lueger bécsi polgármesterségének megerősítését két éven belül négyszer megtagadó Ferenc József gyorsan megkapta a Judenkaiser nevet. A fiatal Károly minden bizonnyal már soproni tartózkodása idején megismerkedett a zsidóság problémáival, ugyanis a ház, ahol 1893 és 1896 között nevelkedett a Petőfi téren, néhány méterre volt a neológ zsinagógától, ahol a Rabbiképzőben tanult főrabbi, Pollák Miksa tartott istentiszteleteket. Ismeretes, hogy az uralkodó a galíciai menekültek előtt Schönbrunnt is meg kívánta nyitni.* 16 17 18 19 20 Összességében tehát „a mitologikus kép történeti igaza”21 nem tagadható, hiszen a Monarchia „A zsidó lakosság rendkívül hazafias. Mi ezt sohsem fogjuk elfelejteni’’ ^ Klaus Lohrmann: Zwischen Finanz und Toleranz: Die Habsburger und die Juden. Ein historischer Essay. Styria Verlag, Graz, Wien, Köln, 2000, 215. o. 16 Winder: i. m. 199. o. 17 Uo. 18 Uo. 304. o. 19 Uo. 466.0. 20 Fiziker Róbert: „A Hetz muass sein”. Antiszemitizmus az 1920-as évek Ausztriájában. In Molnár Judit (szerk.): Jogfosztás - 90 éve. Tanulmányok a numerus claususról. Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, Budapest, 2011, 300-317., itt 302. o. 21 Gyáni Gábor megfogalmazása a Politikatörténeti Alapítvány és Intézet kerekasztal-beszélgetésén. A múzsákat lelövik, ugye? 2016/2. Középosztály-probléma és „zsidókérdés” az első világháború alatt. https://www.youtube.com/watch?v=n7iOToFf6qc (Az utolsó letöltés dátuma: 2016. augusztus 5.) 81
