Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Cieger András: Legitimációs problémák az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezésben
Cieger András Legitimációs problémák az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezésben Az alábbi tanulmányban a politikatudományban használatos legitimációs elméletek segítségével kívánjuk elemezni az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel létrejött politikai rendszert. A mérlegkészítésre jó alkalmat kínál Ferenc József megkoronázásának és a kiegyezés megkötésének közelgő 150. évfordulója. Természetesen számos, egymással is vitázó legitimációs elmélet született a 20. század folyamán. Nem feladatunk e vitákban állást foglalni, ehelyett arra törekedtünk, hogy a legismertebb koncepciók elemzési szempontjait hasznosítsuk. Ennek megfelelően vizsgáljuk az alattvalók (a társadalom) engedelmességi készségét, az uralom morális elfogadását, a hatalmon lévőkbe vetett legitimáló hitet (M. Weber), az elitben és a társadalomban létező félelmeket, szorongásokat (G. Ferrero), de a hatalom megszerzésének törvényességét, legalitását, illetve az uralmat erősítő elvek, értékek, normák eszmei igazolhatóságát (D. Beetham, J. Habermas) is, végül pedig a politikai rendszert stabilizáló és ezáltal legitimitást teremtő tényezőket: például a szimbolikus aktusokat és a kormányzat hatékonyságát (S. M. Lipset).1 A következőkben e szempontok alapján, alapvetően a kiegyezés táján keletkezett szövegek felhasználásával a magyar „birodalomfél” problémáira összpontosítjuk figyelmünket, de igyekszünk röviden kitérni az osztrák álláspontok bemutatására is. A hatalom törvényessége A politikai rendszerváltás törvényességéhez sem Magyarországon, sem Ausztriában nem férhet kétség. A történészek napjainkra elég részletesen feltárták azt a sokszereplős és több szinten zajló összetett jogi és politikai folyamatot, amely elvezetett a kiegyezéshez. A magyar országgyűlés és a császár 1865 végétől kezdve közel két évig folytatott egymással alkotmányos párbeszédet, alkudozást, amelyet a felelős kormány kinevezése, majd a kiegyezési törvények parla- 1 1 Az itt említett elméleteket részletesen bemutatja Bayer József: A politikai legitimitás. Elméletek és viták a legitimitásról és a legitimációs válságról. Napvilág Kiadó - Scientia Humana, Budapest, 1997. A tanulmány talán szokatlannak tűnő módszertana valójában nem előzmények nélküli a magyar történettudományban. Lásd például Szabó Miklós: A legitimáció történelmi alakváltozásai. In Uő: Politikai kultúra Magyarországon 1896-1986. Medvetánc, Budapest, 1989, 275-306. o.; Gerő András: Szabadelvűség és konzervativizmus a Monarchia Magyarországának legitimációs szerkezetében. In Uő: Magyar polgárosodás. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1993, 273-293. o. 7
