Levéltári Közlemények, 87. (2016)

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága

Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően

tételekhez kötötte. Január 5-én már kibővült körben: Csáky Albin, Szilágyi Dezső, Andrássy Gyula, Lukács László, Fejérváry Géza és Bánffy tartottak megbeszélést.36 Tulajdonképpen ettől kezdve a kormány és az ellenzéki pártok által a tárgyalásokra kijelölt személyek között - miután egymással nem álltak szóba - a három disszidens vezető képezte a kommunikációs csatornát.

Bár Széchényi Manó rendszeresen tartotta a kapcsolatot a királlyal, január 6- án és 7-én Bánffy, Fejérváry és Lukács is Bécsbe utaztak beszámolni a fejleményekről, valamint iránymutatást kérni. Mint azt Bánffy január 11-én kifejtette, „Ő Felsége általában is bármely tranzakcióba csak nehezen nyugodott bele”, és határozott bizalmáról biztosította a kormányt, viszont „az állapotok rendezheté- se érdekében Ő Felsége elvileg belenyugodni méltóztatott a tranzakcióba, azzal a feltétellel azonban, hogy az Ausztriával való [gazdasági] kiegyezés létesítése 1903 végéig való időtartammal feltétlenül biztosíttassék [...]”. Ferenc József továbbá bármilyen egyezséget az ő előzetes jóváhagyásától tett függővé.37

A tárgyalások ugyan megindultak, csak éppen nem haladtak, a két oldal álláspontja között nem történt érdemi közeledés. Leegyszerűsítve: Bánffy a lemondásáért, a választások feletti kúriai bíráskodásról szóló törvényért és az összeférhetetlenségi törvény módosításáért cserébe azt szerette volna az ellenzéktől, hogy még a Bánffy-kormánynak hagyják jóvá (pontosabban ne obstruálják meg, hagyják szavazni a többséget) az indemnitást, a kiegyezési provizóriumot, az újoncokat, a házszabályok módosítását, és válasszák meg az új képviselőházi elnököt. Az ellenzékiek a Bánffyval szembeni bizalmatlanságuk miatt mindezeket csak már annak távozása után, az új kormánynak engedték volna meg.38 Komoly ellentét húzódott továbbá a házszabály-szigorítások mértékét (a klotűr bevezetése) illetően, valamint nem sikerült mindkét felet kielégítő szövegezést találni a kereskedelmi és vámszövetség ideiglenes meghosszabbítását tartalmazó törvényjavaslathoz.39

Ezen a ponton lépett az addigi marginális szerepből Széli Kálmán az események fő sodrába. Széli az 1894-es válságok során kulcsfigura volt, aki lehetett volna miniszterelnök Bánffy helyett, de nemet mondott Ferenc Józsefnek, és azóta (bár kétségtelenül a kormánypárt egyik tekintélyes alakja volt) semmilyen fontosabb szerepet sem játszott.40

3,3 Uo. 1. napirendi pont.

37 Uo. f. 16-17.

io

° A tárgyalások menetére és az egyes pontokra lásd Schwarczwölder: Csáky Albin feljegyzései... 39-55. o.

39 Lásd Tallián Béla szabadelvű párti képviselő 1899. január 9-i levelét Fejérváry Gézához. MNL OL Fejérváry Géza báró hagyatéka (a továbbiakban: Pl707), 3. csomó, 7. tétel, Missilisek, f. 133-134.

40 Széli Kálmán 1894-es, illetve a Bánffy-kormány éveiben játszott szerepére lásd Schwarczwölder Ádám: Széli Kálmán a dualizmus politikai erőterében 1878-1899. In Ifj. Bertényi Iván (szerk.): Törvény, jog, igazság. Széli Kálmán életműve. SZKA-MCC, Budapest, 2015,179-191. o.

70