Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Habsburgok és Magyarország a kiegyezést követően - Schwarczwölder Ádám: A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága
A király válaszúton. Ferenc József és a Bánffy-kormány válsága Ferenc József magatartása és a válság lefolyása Ha az uralkodóra fókuszálva az 1898-1899 fordulóján kibontakozó válságot összehasonlítjuk a négy évvel korábbi, a Wekerle-kabinet távozásával és Bánffy kinevezésével végződő kormányválsággal, két dolog mindjárt az elején feltűnik. Ferenc József 1894-ben a júniusi és a december-januári válság során is huzamosabb időre Budapestre jött, hogy személyesen vezesse a tárgyalásokat. Erre most nem került sor, a király 1898. november 27. és 1899. április 30. között nem látogatott Magyarországra. Ugyan már javában zajlott az obstrukció, amikor Ferenc József 1898. október 15. és november 27. között ideje nagy részét Gödöllőn, illetve Budapesten töltötte, és ezen idő alatt több alkalommal fogadta Bánffyt, illetve más minisztereket, ez azonban egyrészt nem tekinthető a válság kulmináló időszakának,23 másrészt a király - bár uralkodói feladatait sem hanyagolta el - inkább pihent és vadászott ezekben a hetekben.24 A másik lényeges eltérés, hogy amíg 1894-ben - rá egyébként nem jellemző módon25 - kifejezetten sok személy véleményét kérte ki a politikai helyzetről,26 addig 1898-1899 fordulóján lényegesen szűkebb volt azoknak a köre, akikkel a válság megoldásáról értekezett. A kormányból is mindössze Bánffy Dezső, Fejérváry Géza honvédelmi miniszter (Ferenc József egyik legbizalmasabb embere), Lukács László pénzügyminiszter, valamint Széchényi Manó király személye körüli miniszter27 vettek részt a válságból kivezető tárgyalásokban.28 Bár elvileg nem szólhattak volna bele a magyar belpolitikai ügyekbe, nyugodtan hozzájuk sorolhatjuk a közös miniszterek közül elsősorban Kállay Béni pénzügyminisztert, aki magyar ügyekben Ferenc József 23 Október-november fordulóján született meg a király döntése, miszerint a magyarok által gyűlölt Hentzi-szobrot áthelyezhetik a Szent György térről, amennyiben helyette Erzsébet királynénak állítanak ott emlékművet. A régi nemzeti sérelem orvoslása rövid időre ugyan megszakította az obstrukciót, hosszú távon azonban nem segített a kormányon. Ifj. Bertényi: Bánffy Dezső és a nemzetiségi kérdés... 228-229. o. 2^ Az sem mellékes, hogy csak alig egy hónap telt el Erzsébet szeptember 10-i halála óta. Az uralkodó mindennapjaira lásd a (szinte) állandóan mellette lévő szárnysegédek naplókönyvét: Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Kabinettsarchiv (a továbbiakban: HHStA KA), Kabinettskanzlei, Direktionsakten, Tagebuch der Flügeladjutanten, Band 51, 1898. október - 1899. április. 23 Ferenc József köztudottan csak az arra hivatott személyek (például aktuális miniszterek és egyéb vezető tisztviselők, katonatisztek, egyházi vezetők) tanácsaira tartott igényt. Bármennyire elégedett volt is valamelyik miniszterelnökével vagy miniszterével, lemondásuk után - egy-egy speciális esetet nem számítva - nem találkozunk nevükkel a tanácsadók között. Jól példázza mindezt Eduard Taaffe vagy Tisza Kálmán esete is. Széli Kálmán tulajdonképpen ellenpéldát képez, 1892-ben, 1894-1895-ben és 1899-ben is vezető politikai tisztség nélkül kérte ki véleményét a király. 2^ Az 1894. decemberi válság során tartott királyi audienciákról lásd Hanák Péter alapvető forrásközlő tanulmányát: Iratok az 1894-1895. évi magyar kormányválság történetéhez. Történelmi Szemle, 1959. 3-4. sz. 291-353. o. 27 Az 1898-as év jelentős részében Bánffy maga vezette az Ö Felsége Személye Körüli Minisztériumot is. Széchényi Manó novembertől államtitkárként, december 20-tól miniszterként irányította a válság szempontjából jelentős hivatalt. 28 Ehhez lásd a tanulmány függelékét képező táblázatot. 67
