Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
Irodalom visszaszöktek Magyarországra. A visszatértek megrázó, sajátos és kétségkívül egyedi élettörténetei elevenednek fel a kötet első részének lapjain. Ami a mű szerkezetét illeti, mind a négy rész visszaemlékezései külön címet kaptak aszerint, hogy a szerzők az emlékező alany elmondásaiból mely gondolatot tartották kiemelendőnek. A gondos és megfontolt címválasztás is sokat elárul a visszaem- lékezőt ért traumáról és a visszatérést követő kirekesztettségről. A Magyar- országra visszaszököttek vallanak hazatérésük benső indítékairól, elfogásukról, kitoloncolásukról és fogadtatásukról, valamint a padlásokon, pincékben való bujdosásuk viszontagságairól is. A magyar állampolgárságukat elvesztett, saját hazájukban illegálisan tartózkodó személyek számára a vidékre, rokonokhoz költözés maradt az egyedüli, immáron újabb „menekülési” út. A második rész azon személyek visszaemlékezéseit tartalmazza, akik az 1946. évi kitelepítést követően már nem tértek vissza Magyarországra. A könyv e részének visszaemlékezései, a mű kiindulópontjával összhangban, kisebb szerepet kapnak. A három elbeszélő nyíltan vall döntéseik sokszor racionális mozgatórugóiról, érzékeltetve azt, hogy a szigetújfalusi sváboknak a helyi vidéki német társadalomba történő beilleszkedése korántsem volt minden esetben zökkenőmentes. A harmadik rész a Szigetújfaluban maradtak, de a visszaszökött szigetújfalu- siak miatt mégis „érintettek” élettörténeteit gyűjti egy csokorba. Itt azok sorsát ismerhetjük meg, akiknek valamelyik családtagját, rokonát telepítették ki. Többek között olyan személy életútját is megismerhetjük benne, akit mindössze azért nem telepítettek ki a faluból, mivel előtte a szovjetek 1945-ben málenkij robotra hurcolták. A visszaemlékezésekben helyet kap a családok szétszakítása okozta aggodalom, a közeli rokonok viszontlátásának reménye, a felelősségtudat és az itthon való boldogulás lehetősége egyaránt. A negyedik rész azoknak az emlékezéseit állítja középpontba, akik a kitelepített sváb családok lakóházaiba költözhettek be. A betelepítettek között ugyanúgy voltak a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény keretében a Felvidékről, mint a környék falvaiból, Áporkáról vagy Majosházáról érkezett családok is. A visszaemlékezők narrációi vegyes emlékeket idéznek fel a betelepítés, illetve - az ország második világháborút követő katasztrofális lakáshelyzete ismeretében rendkívüli lehetőségnek számító - lakáshoz jutás körülményeiről, valamint befogadásuk egyéni és kollektív megéléséről. A könyv ötödik, egyben utolsó része (Újfalusi történetek - háttérvázlatokkal) Szigetújfalu történetének rövid áttekintésére tesz kísérletet. A kötet szerzői a falu múltjának célirányos bemutatását az 1700-as évek elejétől kezdik, és zárásul az 1945-1946. évi helyi kitelepítés háttértörténetét boncolgatják, nemzetközi jogi összefüggésekbe ágyazva. A választás érthető módon azért esett a 18. század elejére, mivel a törökök által elpusztított falvakba ekkortól telepítettek főleg német nyelvterületről érkezett földműveseket. Hozzá kell azonban tennünk, hogy Szigetújfalu és a Csepel-sziget más községeinek történetében, ahogy erre a szerzők is utalnak, továbbra is sok a fehér folt, ezért mindenképpen szükséges lenne 368
