Levéltári Közlemények, 87. (2016)
Irodalom
I szak jeles ipar- és képzőművészei (többek között Kisfaludi Strobl Zsigmond, Lux Elek, Gorka Géza, Horvay János) küldték el munkáikat a gyárnak. Gulden Gyula tudatosságát jelzi, hogy ugyan nem kapcsolódott be a politika világába, direkt szerepet nem vállalt, de mégis igen jó, egyes esetekben baráti kapcsolatot ápolt nem csak hazai, hanem külhoni politikai szereplőkkel is. Ez természetesen az üzem megrendelésein is érződött: a legnagyobb felvásárlók akár közvetlenül, akár közvetve az állami megrendelők voltak, akik komoly és megbízható partnernek számítottak. Gulden Gyula az üzleti élet mellett némiképpen váratlanul a diplomácia világában is karriert futott be. Jól jellemzi a kapcsolati tőke erejét, vagy ha úgy tetszik az uram-bátyám rendszert, hogy Gulden részére a tiszteletbeli portugál alkonzuli tisztséget egy bridzsparti közben ajánlotta fel egyik játékostársa. A Lisszabon által hivatalosan is megerősített alkonzulnak elsősorban a két ország közötti gazdasági kapcsolatok élénkítése, ápolása volt a feladata, de a követ távollétében helyettesítő feladatokat is ellátott. Ez a pozíció nem csak az egyén, hanem a vállalat életére is jótékony hatással volt, a kapcsolatok tovább épültek, a diplomáciai szereplők a hivatali mellett a magánbeszerzéseiket is egyre gyakrabban herendi termékekkel elégítették ki. Az 1930-as évek egyértelműen a fellendülés időszakát jelentették Herend számára. Az innovatív vezetés, a fejlesztések, az új piacok eredményeképpen erősödött a gyár, növekedett a termelés, bővült a termékpaletta. A háború kitörésekor azonban a külföldi piacok jó részét a gyár elvesztette. A tengelyhatalmak és a semleges országok kivételével az export megszűnt, ugyanakkor a belső piac, illetve a németországi megrendelések növekedtek. Átalakult a gyár működése, megnőtt a női munkavállalók aránya, egyre erősödött az állami kontroll, bár a gyár 1944-ig nem volt hadi üzem. A vállalat tulajdonképpen a Vörös Hadsereg megérkezéséig szinte folyamatosan üzemelt, jelentősebb háborús károk nem érték a szinte „kötelező” német, majd szovjet rablásokon kívül, amelyek főleg a vagyontárgyakban, termékekben, szerszámokban tettek kárt. Figyelemre méltó azonban Gulden Gyula háború alatt mutatott magatartása. Az 1944. márciusi német megszállást követően diplomataként kettős feladatot látott el. Feltételezhető, erre vonatkozóan azonban kevés a primer forrás, hogy mind az angolszász, mind a hazai kapcsolatrendszerét felhasználva szerepe lehetett az angolszász hatalmakkal folytatott titkos tárgyalásokban vagy azok előkészítésében. Erről a kötetben sem találunk egyértelmű adatokat, ez azonban egyáltalán nem a szerző hibája. Ebben a kérdésben alapvető probléma a források hiánya, mivel ezek az iratok a háborúban megsemmisültek, de a dokumentálat- lanság a titkos tevékenység természetéből is fakad. így tehát ma már nehéz egyértelműen kijelenteni, volt-e valamilyen szerepe Gulden Gyulának ezekben a titkos tapogatódzó tárgyalásokban. Az azonban biztos, ha volt is, igen csekély. Ennél sokkal jelentősebb és jobban dokumentált az embermentő tevékenysége. Mint Portugália tiszteletbeli alkonzuljának szerepe volt a véd- és útlevelek Irodalom 357
